- Nem szabad megtudnia... - suttogom. - Nem szabad...
**
Még másnap délután is ennek a hatása alatt vagyok. Kerülöm aput, hogy még véletlenül se tudja meg.
- Sarah! - jön be estefelé a szobámba, és huppan le ágyamra. - Reggel találkoztam Niallel. Nem is említetted, hogy tegnap itt járt.
- Ó, hát igen... Reggel korán mentél, aztán dolgod volt...
- Figyelj - néz szemembe - , tudom, hogy Harry volt a mindened, de szerintem Niall sokkal jobb fiú...
- Apa, mire akarsz kilyukadni? - vágok szavába.
- Sokkal kedvesebb, és illemtudóbb. Belőle nem nézném ki, hogy mondjuk részegen elveszi az ártatlanságod. Viszont Harryből igen. Ő rosszfiúnak tűník, és mind tudjuk, mit tettél miatta.
És mit teszek most is...- teszem hozzá gondolatban.
- Szóval, ha esetleg te és Niall...
- Mire gondolsz? - vágok ismét szavába.
- Nem állnék az utatokba. Bizonyos idő elteltével akár egy gyerekre is áldásom adnám.
- MI?! Apa, Niallel csak haverok vagyunk!
- Biztos?
- Igen, tuti biztos!
- Rendben - áll fel -, de ha esetleg meggondolnád magad...
- NEM APA,, NEM FOGOM!
- Oké, oké! - hagyja el a szobát.
**
Este Hannahval vacsizni mentek, így egyedül dekkolok a szobámban. A laptop előtt ülök, és skype-olok. Videóhívom Niallt.
~ Mesélte apud?
- Aha.
~ A gyereket is?
- Sajnos... - fogom a fejem. - Miket gondol?! Csak haverok vagyunk!
~ Aha, csak haverok... - húzza száját.
- Miért, te többet szeretnél? - húzom fel jobb szemöldököm.
~ Öm nem, dehogyis... - nevet kínosan.
- Biztos? Úgy tűnt...
~ Igen Anya? - hajol el, de látszik, hogy nem szóltak neki. ~ Bocsi, mennem kell, hív anyum. Hali! - teszi le.
- Hát oké... - lépek ki. - Ez fura volt...
- VÁRJUNK! - kiáltok fel pár másodperc múlva. - Niall szerelmes belém?! - teszem fel magamnak a kérdést, melyre szinte biztosan tudom a választ, mégsem akarom elhinni.
**
Pár nap múlva a parkban sétálgatok. Úgy dumáltuk, lehet talizok Bellával, és esetleg a fiúk is megjelennek.
- Sarah! - hallok meg hátam mögül egy ismerős hangot.
- Bella! - fordulok meg, hogy megölelhessem.
- Szia Sarah!
- Sziasztok fiúk! - nézek fel az 5 srácra. Elengedem Bellát.
- Mizu? - vigyorog rám Niall.
- Semmi. Veled? - mosolygok én is. - Mi is volt az múltkor?
- Semmi. És mire gondolsz? - vakargatja tarkóját. - A... Anyum szólt...
- Niall, látszódott, hogy nem szóltak.
- Hát... öhm... izé... - pirul el. - Hagyjuk!
- Ahogy gondolod... - nevetek. Harry komoran lép felém.
- Mit szeretnél? - nézek rá félve.
- Tudja? - kérdezi tömören.
- Nem. És ennek minél tovább így kell maradnia.
- Reméltem is. Különben tudod mi fog történni. Téged sem kiméllek!
- Tudom... - sütöm le a szemem. - De miért vagy ennyire...?
- Ennyire? - húzza fel szemöldökét.
- Hát nem érted?! Persze, hogy apum nem fogja tett és szó nélkül hagyni! Basszus, részegen megfektettél! - emelem fel a hangom.
- Csitulj! - int.
- Dehogyis! És te még megfenyegetsz, hogy ha neked bajod esik, akkor engem is bántani fogsz?! Bántani egy lányt? Lehet, hogy részben miattam történt, de akkor is! Aki megüt egy lányt az nem férfi, az egy pöcs!
- Mondom, hogy csitulj! - sziszegi mérgesen fogai között.
- Mi folyik itt? - lép oda Liam.
- A Temze. - poénkodik Lou.
- Lou! - feddi Liam. - Milyen részeg fektetésről, és bántalmazásról van szó?
- Majd ez a kis... Ez a kis... Na, majd ő elmondja! - mutogat rám Harry.
- Mondjam el?! Igen, tényleg?! Bezzeg azon nagyon ki voltál akadva, hogy Niall megtudta!
- Niall, miről van szó? - fordul felé Zayn és Liam.
- Sarah... Elmondod te? Vagy...?
- Elmondom. - küldök felé egy biztató mosolyt, majd Liamékhez fordulok. - A szitu az, hogy a buli után, amikor hazakísértem Harryt, történt egy s más.
- Például?
- Hát, ő próbált megcsókolni, aztán hosszas gondolkozás után visszacsókoltam, ezt pedig ő úgy vette, hogy ma bármit megtehet, és hát... Lefeküdtünk.
- Ez igaz?! - pillant mindenki Harryre, mire ő aprót bólint.
- Niallön kívül ki tudta még? - kérdezi Lou.
- Én... - teszi fel kezét Bella.
- És Hannah... Na, igen, Niall rendhagyó módon tudta meg, ez ha érdekel valakit, megkérdezi tőle. Amikor Harry megtudta, hogy Niall tud róla, megkérdezte, hogy ki tud még? Válaszoltam, hogy Bella és Hannah. Erre ő megkérdezte, hogy apum tudja-e.
Harryn kívül mindneki szinte lélegzetet visszafogva figyel, hisz ezt rajtam és a Fenyegetőmön kívül senki sem tudja.
- Én válaszoltam, hogy nem. Erre ő azt mondta, hogy ennek így kell maradnia, mert ugye ha apum megtudja neki vége. Aztán szó szerint azt mondta:
"... De akkor téged sem kíméllek! "
- Harry, te ezt mégis hogy gondoltad?! - fordul felé kissé idegesen Leeyum.
- Liam, nem vagy az apám! És egyikőtök sem az! Tudok gondolkozni, és felelősséget vállalni a tetteimért!
- Pedig úgy viselkedsz mint egy ötéves! És nem vetted még észre, hogy mindent a te érdekedben teszünk?!
A hangos szavak csak röpködnek, már mind az 5 fiú kiabál. Bella halkan kihátrál közülük és mellém lép.
- Megvan Paul száma. Felhívom. - suttogja. - Megvan Anneé is. Felhívod?
- Igen. - válaszolom mire ő magadja a számot.
Arréblépek, hogy telefonálhassak, közben Paul már úton van, és hamar ide is ér. Szétszedi a fiúkat, akik elmesélik a történteket, én pedig tárcsázom Annet.
- Halló, Anne Coxszal beszélek? - szólok bele félénken.
~ Igen, kivel beszélek? - kérdezi vidáman.
- A nevem Sarah Jones.
~ Ó, te voltál az a lány az X Factorból! Mondcsak Sarah, miért hívtál?
- Harry miatt...
~ Miért, mit tett?
- Tudja, hogy mi történt a múltkori buli után?
~ Te kísérted haza, igaz?
- Nos, igen én. És azt tudja, hogy utána mi történt?
~ Nem, miért, mi történt? - kérdezi félve.
- Nos, tudja Harry részeg volt, és én sem voltam teljesen józan, és hát... Lefeküdtünk. Nos ez azért érdekes csak, mert hát tudja...
~ Igen, értem... - sóhajt.
- És, hát az édesapám még nem tudja. Mert Harry megfenyegett, ha megtudja, akkor... Hát akkor ugye apám nem hagyja szó és valószínüleg tett nélkül. És, hogy szó szerint a fiát idézzem:
" ...Hála az égnek! Ha megtudja, nekem végem. De akkor téged sem kíméllek!"
~ Jesszusom!
- És hát Niall, Bella, és apum barátnője, Hannah tudta. Ez nagyon felhergelte Harryt, hogy amikor most a parkban találkoztunk és szóba került, vad veszekedés vette kezdetét a fiúk között, amikor a többiek i smegtudták. Már Paul is itt van, ő tanácsolta, hogy hívjam fel.
~ Azonnal odamegyek! Mond csak, pontosan hol is vagytok?
- A Hyde Park keleti részén, a szökőkútnál.
~ Nemsokára ott vagyok! - szakítja meg a vonalat.
- Na? - kérdezi Paul.
- Mindjárt itt lesz. - teszem el a készüléket.
- Na, most végre megkapod azt az anyai szigort, amit már meg kellett volna! - fordul a duzzogó Harryhez.
2013. december 6., péntek
2013. november 23., szombat
12. fejezet
Here is new rész:D Próbálok mostanában hosszabakat, és izgalmasabbakat hozni:3 Jó olvasást!.xx
- Sarah! -rohan be Hannah a hangos zokogásomra.
- Hagyj, kérlek... - szipogom.
- Dehogy hagylak! Így csak akkor sír az ember, ha sok minden felgyűlt benne, és most adja ki magából. Így van?
- Így... - törlöm meg a szemem.
- Mondj csak el mindent! - ül le mellém.
- Tegnap, vagyis inkább ma hajnalban... A részeg Harry és én...
- Lefeküdtetek? - kérdezi óvatosan, mire én aprót bólintok.
- Ez az, amire nem vagyok büszke...
- Értem... - sóhajt. - Én sem beszélnék róla... De mégis, hogy történt? Mármint tudom, hogy részeg volt, de azt is tudom, hogy nem túl jó a kapcsolatotok...
- Hát ő megpróbált megcsókolni, aztán nem ellenkeztem, és...
- Miért nem ellenkeztél?
- Mert egyrészt bele vagyok zúgva, másrészt én sem voltam teljesen józan...
- Értem. - ismétli önmagát. - De, ugye védekeztetek?
- Persze. Hülyék nem voltunk, csak részegek. - nevetek.
- Azért! - nevet, majd feláll. - Hozzak egy teát, vagy valamit?
- Nem köszi. - állok fel, és a füdő felé veszem az irányt.
Miután lezuhanyoztam, laptopom társaságában elterülök az ágyon. Olvasgatom a twittert:
@DaniellePeazer: Szuper buli volt!:D @BellaFlow @Sarah_Jones
@BellaFlow: Na látod, @Sarah_Jones, megérte kimozdulni a házból!:D
@NiallOfficial: Skacok, marhajó buli volt!:D @Harry_Styles emlékszel vmire?:D Mert még @Sarah_Jones-sal távoztál:))
@Harry_Styles: @NiallOfficial Ne is mond! Nem akarod tudni...
@NiallOfficial: @Harry_Styles Oh... @Sarah_Jones, te nyilatkozol?:D
Elkezdek válaszolgatni:
@Sarah_Jones: @DaniellePeazer @BellaFlow Az volt bizony:D♥
@Sarah_Jones: @BellaFlow Megérte:3 Félig-meddig >< #amitbeszéltünk
@Sarah_Jones: @NiallOfficial @Harry_Styles Niall, nem akarod tudni... Egyikünkből sem tudod kiszedni.
Azonnal érkezik válasz:
@Harry_Styles: @NiallOfficial @Sarah_Jones, most az egyszer egyetértek Sarahval.
@NiallOfficial: @Harry_Styles @Sarah_Jones Csak most az egyszer?:o És miért neeeeeeeeeem?:D
@Sarah_Jones: @NiallOfficial @Harry_Styles tegnap nem ezt mondtad... Btw Niall, mert nem:p
- Sarah! - töri meg Hannah hangja a halk pötyögéssel tarkított csendet.
- Megyek! - kiáltok, és lecsukom a laptopot.
- Jössz már?!
- Jövök! - szökkenek le az utolsó lépcsőfokról.
Hannah a konyhában áll, mellette a mosolygó kis ír manó, Niall.
- Látogatód jött. - mosolyog.
- Szia Niall! - lépek hozzá, és megölelem. - Minek köszönhetem látogatásod? - kérdezem meglepetten.
- Ha twitteren nem, hátha élőben kiszedek belőled valamit.
- Miért vagy ennyire kíváncsi? - épül bennem a düh.
- Inkább menjetek, és beszéljétek meg a szobádban! - lök Hannah mosolyogva a lépcső felé.
- Gyere. - intek kedvetlenül.
**
- Na, mi volt? - huppan le ágyamra.
- Figyelj ide Niall James Horan, azt mondtam, NEM.
- Naaaa... Létszi... - viselkedik úgy, mint egy ötéves.
- Miért érdekel téged életem legrosszabb estéje?! Vagyis inkább, hajnala... - sóhajtok és lehuppanok mellé.
- A legrosszabb? - húzza fel egyik szemöldökét. - Pedig én úgy tudtam, hogy bele vagy zúgva Harrybe, és ezért vállaltad, hogy hazakíséred.
- Igen, így van... És pont ezért volt a legrosszabb...- gördül le egy könnycsepp az arcomon.
- El akarod mesélni? - símítja meg a vállam.
- Nem akarlak untatni... - törlöm meg a szemem.
- Nem untatsz... Mesélj nyugodtan. - küld felém egy bíztató mosolyt.
- Le... Lefeküdtünk... - csuklik el a hangom.
Halkan bólint.
- Részeg volt, és próbált megcsókolni. Hosszas gonsolkodás után visszacsókoltam. Ezt ő úgy vette, hogy ma bármit megtehet, és... érted. Hozzáteszem, hogy én sem voltam teljesen józan.
- Értem... És motmár azt is, hogy miért nem akartátok elmondani.
Mindkettőtök számára ciki.
- De rendesen. - nevetek kínosan. - Köszönöm... - nézek nagy kék szemeibe.
- Mégis mit?
- Hogy meghalgattál... És hogy nem röhögsz ki, nem mondod a képembe, hogy milyen hülye voltam, hanem megértesz...
- Igazán nincs mit. - mosolyog, és magához szorít. - Akkor megyek is. -áll fel.
- Rendben, ha gondolod. Lekísérlek.
- Szia! - integet, és elindul.
- Szia! - integetek én is. - És mégegyszer köszönöm!
- Mondtam, hogy ne köszönd! - kiált vissza, majd eltűnik az utca végén.
**
Visszaülök a laptophoz, azonbellül a Twitterhez. Niall már tweetelt is.:
@NiallOfficial: @Sarah_Jones Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem és lemondtad:3♥ @Harry_Styles Picipaci pipilője a popidba, belőled semmit sem lehet kiszedni:D
Érkezik egy DM-m. Harrytől...
Harry Styles: Elmondtad neki?!
Sarah.xx: Mit tettem volna? Beállított, hogy ha itt nem tud semmit sem kiszedni belőlem, akkor majd élőben. Hiába mondtam nemet, ő nem tágított.
Sarah.xx: Egyébként sokkal kedvesebb és megértőbb volt, mint te.
Harry: És most vegyem feleségül?! És tehettél volna mást is.
Sarah.xx: Tudod, én nem vagyok olyan bunkó, mint te!
Harry: De akkoris?! Tudtommal te is olyanannyira szégyelled, mint én! Akkor miért mondtad el?!
Sarah.xx: Ne mond, hogy te nem szoktad kidumálni a lelked!
Harry: De miért pont Niall?!
Sarah.xx: Nem ő tudta meg először!
Harry: Másoknak is elmondtad?! Ki tudja még?
Sarah.xx: Hannah, és Bella.
Harry: Apud?
Sarah.xx: Nem, ő nem.
Harry: Hála az égnek! Ha megtudja, nekem végem. De akkor téged sem kíméllek!
Lecsukom a laptopot. Csak Harry szavai visszhangzanak a fejemben: "... téged sem kíméllek!" " ... téged sem kíméllek!"
Könnyek szöknek szemembe. - Hannah!
- Mond, mi baj? - jelenik meg azonnal, lihegve az ajtómban.
- Kérlek... Kérlek ne mond el apunak...
- Nem fogom, nyugodj meg!
- Köszönöm! - ugrok ki az ágyból, hogy megölelhessem. - Nem szabad tudnia... - suttogom. - Nem szabad...
- Sarah! -rohan be Hannah a hangos zokogásomra.
- Hagyj, kérlek... - szipogom.
- Dehogy hagylak! Így csak akkor sír az ember, ha sok minden felgyűlt benne, és most adja ki magából. Így van?
- Így... - törlöm meg a szemem.
- Mondj csak el mindent! - ül le mellém.
- Tegnap, vagyis inkább ma hajnalban... A részeg Harry és én...
- Lefeküdtetek? - kérdezi óvatosan, mire én aprót bólintok.
- Ez az, amire nem vagyok büszke...
- Értem... - sóhajt. - Én sem beszélnék róla... De mégis, hogy történt? Mármint tudom, hogy részeg volt, de azt is tudom, hogy nem túl jó a kapcsolatotok...
- Hát ő megpróbált megcsókolni, aztán nem ellenkeztem, és...
- Miért nem ellenkeztél?
- Mert egyrészt bele vagyok zúgva, másrészt én sem voltam teljesen józan...
- Értem. - ismétli önmagát. - De, ugye védekeztetek?
- Persze. Hülyék nem voltunk, csak részegek. - nevetek.
- Azért! - nevet, majd feláll. - Hozzak egy teát, vagy valamit?
- Nem köszi. - állok fel, és a füdő felé veszem az irányt.
Miután lezuhanyoztam, laptopom társaságában elterülök az ágyon. Olvasgatom a twittert:
@DaniellePeazer: Szuper buli volt!:D @BellaFlow @Sarah_Jones
@BellaFlow: Na látod, @Sarah_Jones, megérte kimozdulni a házból!:D
@NiallOfficial: Skacok, marhajó buli volt!:D @Harry_Styles emlékszel vmire?:D Mert még @Sarah_Jones-sal távoztál:))
@Harry_Styles: @NiallOfficial Ne is mond! Nem akarod tudni...
@NiallOfficial: @Harry_Styles Oh... @Sarah_Jones, te nyilatkozol?:D
Elkezdek válaszolgatni:
@Sarah_Jones: @DaniellePeazer @BellaFlow Az volt bizony:D♥
@Sarah_Jones: @BellaFlow Megérte:3 Félig-meddig >< #amitbeszéltünk
@Sarah_Jones: @NiallOfficial @Harry_Styles Niall, nem akarod tudni... Egyikünkből sem tudod kiszedni.
Azonnal érkezik válasz:
@Harry_Styles: @NiallOfficial @Sarah_Jones, most az egyszer egyetértek Sarahval.
@NiallOfficial: @Harry_Styles @Sarah_Jones Csak most az egyszer?:o És miért neeeeeeeeeem?:D
@Sarah_Jones: @NiallOfficial @Harry_Styles tegnap nem ezt mondtad... Btw Niall, mert nem:p
- Sarah! - töri meg Hannah hangja a halk pötyögéssel tarkított csendet.
- Megyek! - kiáltok, és lecsukom a laptopot.
- Jössz már?!
- Jövök! - szökkenek le az utolsó lépcsőfokról.
Hannah a konyhában áll, mellette a mosolygó kis ír manó, Niall.
- Látogatód jött. - mosolyog.
- Szia Niall! - lépek hozzá, és megölelem. - Minek köszönhetem látogatásod? - kérdezem meglepetten.
- Ha twitteren nem, hátha élőben kiszedek belőled valamit.
- Miért vagy ennyire kíváncsi? - épül bennem a düh.
- Inkább menjetek, és beszéljétek meg a szobádban! - lök Hannah mosolyogva a lépcső felé.
- Gyere. - intek kedvetlenül.
**
- Na, mi volt? - huppan le ágyamra.
- Figyelj ide Niall James Horan, azt mondtam, NEM.
- Naaaa... Létszi... - viselkedik úgy, mint egy ötéves.
- Miért érdekel téged életem legrosszabb estéje?! Vagyis inkább, hajnala... - sóhajtok és lehuppanok mellé.
- A legrosszabb? - húzza fel egyik szemöldökét. - Pedig én úgy tudtam, hogy bele vagy zúgva Harrybe, és ezért vállaltad, hogy hazakíséred.
- Igen, így van... És pont ezért volt a legrosszabb...- gördül le egy könnycsepp az arcomon.
- El akarod mesélni? - símítja meg a vállam.
- Nem akarlak untatni... - törlöm meg a szemem.
- Nem untatsz... Mesélj nyugodtan. - küld felém egy bíztató mosolyt.
- Le... Lefeküdtünk... - csuklik el a hangom.
Halkan bólint.
- Részeg volt, és próbált megcsókolni. Hosszas gonsolkodás után visszacsókoltam. Ezt ő úgy vette, hogy ma bármit megtehet, és... érted. Hozzáteszem, hogy én sem voltam teljesen józan.
- Értem... És motmár azt is, hogy miért nem akartátok elmondani.
Mindkettőtök számára ciki.
- De rendesen. - nevetek kínosan. - Köszönöm... - nézek nagy kék szemeibe.
- Mégis mit?
- Hogy meghalgattál... És hogy nem röhögsz ki, nem mondod a képembe, hogy milyen hülye voltam, hanem megértesz...
- Igazán nincs mit. - mosolyog, és magához szorít. - Akkor megyek is. -áll fel.
- Rendben, ha gondolod. Lekísérlek.
- Szia! - integet, és elindul.
- Szia! - integetek én is. - És mégegyszer köszönöm!
- Mondtam, hogy ne köszönd! - kiált vissza, majd eltűnik az utca végén.
**
Visszaülök a laptophoz, azonbellül a Twitterhez. Niall már tweetelt is.:
@NiallOfficial: @Sarah_Jones Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem és lemondtad:3♥ @Harry_Styles Picipaci pipilője a popidba, belőled semmit sem lehet kiszedni:D
Érkezik egy DM-m. Harrytől...
Harry Styles: Elmondtad neki?!
Sarah.xx: Mit tettem volna? Beállított, hogy ha itt nem tud semmit sem kiszedni belőlem, akkor majd élőben. Hiába mondtam nemet, ő nem tágított.
Sarah.xx: Egyébként sokkal kedvesebb és megértőbb volt, mint te.
Harry: És most vegyem feleségül?! És tehettél volna mást is.
Sarah.xx: Tudod, én nem vagyok olyan bunkó, mint te!
Harry: De akkoris?! Tudtommal te is olyanannyira szégyelled, mint én! Akkor miért mondtad el?!
Sarah.xx: Ne mond, hogy te nem szoktad kidumálni a lelked!
Harry: De miért pont Niall?!
Sarah.xx: Nem ő tudta meg először!
Harry: Másoknak is elmondtad?! Ki tudja még?
Sarah.xx: Hannah, és Bella.
Harry: Apud?
Sarah.xx: Nem, ő nem.
Harry: Hála az égnek! Ha megtudja, nekem végem. De akkor téged sem kíméllek!
Lecsukom a laptopot. Csak Harry szavai visszhangzanak a fejemben: "... téged sem kíméllek!" " ... téged sem kíméllek!"
Könnyek szöknek szemembe. - Hannah!
- Mond, mi baj? - jelenik meg azonnal, lihegve az ajtómban.
- Kérlek... Kérlek ne mond el apunak...
- Nem fogom, nyugodj meg!
- Köszönöm! - ugrok ki az ágyból, hogy megölelhessem. - Nem szabad tudnia... - suttogom. - Nem szabad...
2013. november 18., hétfő
11. fejezet
Meghoztam az új részt:3 Kicsit hosszabbat próbáltam, reméltem sikerült is:D
De eljött, amit marhára nem vártam. A reggel.
**
- Mi a jó szent isten?! - hallom Harry szitkozódását, ami kizökkent az álom világából.
-Hm? - dörzsölöm a szemem. Mikor felülök, és kinyitom a szemem, egy rémült arccal találkozom.
- Te meg?! - néz rám úgy, mintha én lennék az Alien.
- Biztos tudni akarod? - habozok.
- Hát még szép! - néz rám értetlenül, aztán az ágy körül szanaszét heverő ruháinkra pillant. - Van egy tippem... - teszi hozzá - De nem, az nem lehet!
- Pedig de. Tegnap este, vagyis inkább ma hajnalban...
- Hogy mertél rámmászni?! - kérdezi dühösen.
- Rádmászni?! Nem én mondtam azt, hogy: ,,Csak egy csókocskát... Létszi... Tudom, hogy akarod..." - utánozom Harry hangját.
- Jesszusom, ez tényleg így volt... - nyomja fejét egy párnába - Hogy lehettem, ennyire részeg?! - kiáltja el magát.
Még motyog valamit a párnába, majd elhajítja, és az ágy körül vizsgálódik.
- Ha azt, keresed, akkor igen... Megnyugodhatsz, védekeztünk.
- Hála az égnek! - tesz úgy, mintha imádkozna.
- De létszi, fejtsd már ki, hogy miért is fektettelek meg!
- Hát, az egész úgy kezdődött, hogy a bulin holtrészegre ittad magad...
- Odáig még megvan. - vág közbe.
- Nos, amikor a buli végetért, a lányokkal szétosztottuk, hogy ki kit kísér haza. Bella mondta, hogy ő elkísér téges is, és Lout is, de én közbeszóltam, és felajánlottam, hogy hazakísérlek. Ez így is történt. Még útközben azon gondolkoztam, hogy felkísérlek a szobádba, és megvárom amíg elalszol. Mikor felértünk, csuktam volna be az ajtót, de te nekilöktél, és próbáltál megcsókolni. Amikoris nem csókoltam vissza, te nyüszögni kezdtél, és akkor hangzott el ez a mondat.
Látszik Harry arcán, ahogy szépen beugranak neki a történések, amiket mesélek.
- Aztán hatalmas belső vívódás után visszacsókoltam.
- Ezen felbátorodva az ágyra löktelek. Te kérdőre vontál, de én lepisszegtelek, aztán... - rázza meg a fejét.
- Aztán hát... Igen.
- Vhaaaaaa... - kiált Harry egy másik párnába - Miért tettem ezt?
- Én nem tudhatom... - suttogom.
- Én meg azt nem tudhatom, hogy miért hagytad magad! - néz rám úgy, mintha én lennék a bűnös, holott ő az.
- Hahó? Nem esik le, hogy beléd vagyok zúgva, és ezért kerültél?! - gyűlnek könnyek a szemembe, amiket azonnal eltávolítok szememből. - Amúgyis, bátraké a szerencse.
- Shhh... - rázza meg a fejét.
- Most mond, hogy te nem tetted volna ezt a helyzetemben!
- Hát, ha egy ilyen jó pasiról lenne szó, mit én... - mosolyog önelégülten -, akkor akkor de.
- Na látod.
- Jó, oké. Amúgy, mostmár reggel van, felkeltem, szóval elmehetsz.
- Kedvesebben nem is mondhattad volna. - tártam szét a kezem, hogy hangsúlyozzam a szarkazmusom.
- Haha. Na mehetsz!
- Felöltözhetek?!
- Nem. - mosolyog pimaszul.
- Na ne szórakozz! Inkább húzd fel a cipzárt, pls! - fordulok neki háttal, mire ő óvatosan felhúzza azt.
- Köszönöm, állok fel, hogy felvehessem a cipőm.
- Akkor, hali! - lépek ki az ajtón.
- Cső. - válaszol.
**
- Megjöttem! - lépek be mosolyogva az ajtón.
- Hali! - mosolyog Hannah. - Na, mi volt?
- Jó volt. - válaszolom egyszerűen.
- És hol aludtál?
- Harrynél... - válaszolom gyorsan, majd felfutok a lépcsőn.
- Naaaa... - mosolyog Hannah, és utánam fut.
- És, mi volt? - csukja be az ajtót.
- Inkább hagyjuk... - veszem le cipőm.
- Na... Mesélj csak! - ül le az ágyra.
- Mondtam, hogy nem szeretnék róla beszélni.
- Miért? - néz rám értetlenül.
- Mert 1: Cikis. 2: Nem szabadott volna. 3: Harry ezentúl val'szeg mégjobban fog kerülni miatta.
- Na, most már még kíváncsibb lettem! - nevet.
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik, szóval szerintem inkább ne.
- Jó, ha te mondod! - legyint majd elhagyja a szobát.
Becsukom az ajtót, majd lecsúszom, és gondolkodni kezdek. Miért hagytam, hogy ez történjen? És vajon mi lesz ez után? Fogalmam sincs. Abban a pillanatban megcsörren a mobilom.
- Hali! - veszem fel.
~ Szia, mizujs? Mi volt tegnap? - szól a kagylóba Bella.
- Semmi, hazakísértem, és inkább hagyjuk.
~ Na, mi volt?
- Inkább hagyjuk... Nem vagyok rá büszke, mert val'szeg nem szabadott volna, és érted.
~ Csak nem hagytad a részeg Harrynek, hogy megfektessen? - kérdezi nevetve.
- Ne... nem. - válaszolom dadogva.
~ SARAH JONES! Ezt te sem gondoltad komolyan, igaz?!
- Mondtam, hogy nem vagyok rá büszke! Én sem voltam teljesen józan!
~ Nem ittál annyit, hogy arra hivatkozz!
- Akkor mire hivatkozzak?!
~ Arra, hogy mekkora egy hülye vagy!
- Jó, hülye voltam. Boldog vagy?!
~ Hiába vallod be, hogy hülye voltál, attól még nem tudod visszavonni.
- Tudom! - kelek ki magamból. - Elhiszed, hogy tudom?!
~ Oké, oké. Nyugodj le.
- Nem nyugszom! Már elegem van!
Bella nem válaszol, csupán megszakítja a vonalat.
- Elegem van... - suttogom, miközben lehuppanok a földre.
És rákezdek arra a tevékenységre, amit azóta, hogy kikerültem a korházból, csak esténként, halkan, hogy senki se hallja, úgy műveltem.
De eljött, amit marhára nem vártam. A reggel.
**
- Mi a jó szent isten?! - hallom Harry szitkozódását, ami kizökkent az álom világából.
-Hm? - dörzsölöm a szemem. Mikor felülök, és kinyitom a szemem, egy rémült arccal találkozom.
- Te meg?! - néz rám úgy, mintha én lennék az Alien.
- Biztos tudni akarod? - habozok.
- Hát még szép! - néz rám értetlenül, aztán az ágy körül szanaszét heverő ruháinkra pillant. - Van egy tippem... - teszi hozzá - De nem, az nem lehet!
- Pedig de. Tegnap este, vagyis inkább ma hajnalban...
- Hogy mertél rámmászni?! - kérdezi dühösen.
- Rádmászni?! Nem én mondtam azt, hogy: ,,Csak egy csókocskát... Létszi... Tudom, hogy akarod..." - utánozom Harry hangját.
- Jesszusom, ez tényleg így volt... - nyomja fejét egy párnába - Hogy lehettem, ennyire részeg?! - kiáltja el magát.
Még motyog valamit a párnába, majd elhajítja, és az ágy körül vizsgálódik.
- Ha azt, keresed, akkor igen... Megnyugodhatsz, védekeztünk.
- Hála az égnek! - tesz úgy, mintha imádkozna.
- De létszi, fejtsd már ki, hogy miért is fektettelek meg!
- Hát, az egész úgy kezdődött, hogy a bulin holtrészegre ittad magad...
- Odáig még megvan. - vág közbe.
- Nos, amikor a buli végetért, a lányokkal szétosztottuk, hogy ki kit kísér haza. Bella mondta, hogy ő elkísér téges is, és Lout is, de én közbeszóltam, és felajánlottam, hogy hazakísérlek. Ez így is történt. Még útközben azon gondolkoztam, hogy felkísérlek a szobádba, és megvárom amíg elalszol. Mikor felértünk, csuktam volna be az ajtót, de te nekilöktél, és próbáltál megcsókolni. Amikoris nem csókoltam vissza, te nyüszögni kezdtél, és akkor hangzott el ez a mondat.
Látszik Harry arcán, ahogy szépen beugranak neki a történések, amiket mesélek.
- Aztán hatalmas belső vívódás után visszacsókoltam.
- Ezen felbátorodva az ágyra löktelek. Te kérdőre vontál, de én lepisszegtelek, aztán... - rázza meg a fejét.
- Aztán hát... Igen.
- Vhaaaaaa... - kiált Harry egy másik párnába - Miért tettem ezt?
- Én nem tudhatom... - suttogom.
- Én meg azt nem tudhatom, hogy miért hagytad magad! - néz rám úgy, mintha én lennék a bűnös, holott ő az.
- Hahó? Nem esik le, hogy beléd vagyok zúgva, és ezért kerültél?! - gyűlnek könnyek a szemembe, amiket azonnal eltávolítok szememből. - Amúgyis, bátraké a szerencse.
- Shhh... - rázza meg a fejét.
- Most mond, hogy te nem tetted volna ezt a helyzetemben!
- Hát, ha egy ilyen jó pasiról lenne szó, mit én... - mosolyog önelégülten -, akkor akkor de.
- Na látod.
- Jó, oké. Amúgy, mostmár reggel van, felkeltem, szóval elmehetsz.
- Kedvesebben nem is mondhattad volna. - tártam szét a kezem, hogy hangsúlyozzam a szarkazmusom.
- Haha. Na mehetsz!
- Felöltözhetek?!
- Nem. - mosolyog pimaszul.
- Na ne szórakozz! Inkább húzd fel a cipzárt, pls! - fordulok neki háttal, mire ő óvatosan felhúzza azt.
- Köszönöm, állok fel, hogy felvehessem a cipőm.
- Akkor, hali! - lépek ki az ajtón.
- Cső. - válaszol.
**
- Megjöttem! - lépek be mosolyogva az ajtón.
- Hali! - mosolyog Hannah. - Na, mi volt?
- Jó volt. - válaszolom egyszerűen.
- És hol aludtál?
- Harrynél... - válaszolom gyorsan, majd felfutok a lépcsőn.
- Naaaa... - mosolyog Hannah, és utánam fut.
- És, mi volt? - csukja be az ajtót.
- Inkább hagyjuk... - veszem le cipőm.
- Na... Mesélj csak! - ül le az ágyra.
- Mondtam, hogy nem szeretnék róla beszélni.
- Miért? - néz rám értetlenül.
- Mert 1: Cikis. 2: Nem szabadott volna. 3: Harry ezentúl val'szeg mégjobban fog kerülni miatta.
- Na, most már még kíváncsibb lettem! - nevet.
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik, szóval szerintem inkább ne.
- Jó, ha te mondod! - legyint majd elhagyja a szobát.
Becsukom az ajtót, majd lecsúszom, és gondolkodni kezdek. Miért hagytam, hogy ez történjen? És vajon mi lesz ez után? Fogalmam sincs. Abban a pillanatban megcsörren a mobilom.
- Hali! - veszem fel.
~ Szia, mizujs? Mi volt tegnap? - szól a kagylóba Bella.
- Semmi, hazakísértem, és inkább hagyjuk.
~ Na, mi volt?
- Inkább hagyjuk... Nem vagyok rá büszke, mert val'szeg nem szabadott volna, és érted.
~ Csak nem hagytad a részeg Harrynek, hogy megfektessen? - kérdezi nevetve.
- Ne... nem. - válaszolom dadogva.
~ SARAH JONES! Ezt te sem gondoltad komolyan, igaz?!
- Mondtam, hogy nem vagyok rá büszke! Én sem voltam teljesen józan!
~ Nem ittál annyit, hogy arra hivatkozz!
- Akkor mire hivatkozzak?!
~ Arra, hogy mekkora egy hülye vagy!
- Jó, hülye voltam. Boldog vagy?!
~ Hiába vallod be, hogy hülye voltál, attól még nem tudod visszavonni.
- Tudom! - kelek ki magamból. - Elhiszed, hogy tudom?!
~ Oké, oké. Nyugodj le.
- Nem nyugszom! Már elegem van!
Bella nem válaszol, csupán megszakítja a vonalat.
- Elegem van... - suttogom, miközben lehuppanok a földre.
És rákezdek arra a tevékenységre, amit azóta, hogy kikerültem a korházból, csak esténként, halkan, hogy senki se hallja, úgy műveltem.
2013. október 31., csütörtök
10. fejezet
Ez a rész kicsit ilyen-olyan lett, de ez ma már a második rész :))
A napok teltek, a szombat hamar eljött. Ahogy Bellának ígértem, egyberucit vettem fel. Égszínkék színét egyszerűen imádtam. Nem egoból, de jól áll nekem a kék. Hozzá egy egyszerűbb, telített talpú, kék magassarkút vettem fel, a hajamat pedig szépen kivasaltam. Sminket összevissz egy kis alapozót dobtam fel, ugyanis elég sápadtszínem volt, hideg évszak lévén.
Hét óra van, Belláék pontosan érkeznek.
- Sziasztok! - szállok be az autóba.
- Szia! - köszönnek egyszerre.
- Mizu? - hajol hátra Bella.
- Semmi. - mosolygok rá.
- Jobban vagy már? - simítja meg alakarom.
- I-igen... - válaszolok habozva.
- Akkor jó. - küld felém egy bíztató mosolyt, majd visszafordul, ugyanis megérkeztünk a buli helyszínére.
- Húúú, tényleg mindenki itt van. - nézek végig a tömegen.
Bárkivel találkozom, mindenki kedvesen köszön, és megkérdezi jobban vagyok-e. Liam, Niall és Zayn is kedvesen odajön, ám Harry kerül. De nem érdekel. Jó, bellül tényleg fáj egy kicsit, de nem akarom, hogy tudja. Nem adom meg neki ezt az örömöt.
- Milyen jól áll ez a ruha! - zökkent ki gondolatmenetemből Niall.
- Megy a szemed színéhez. - mosolygok.
- És tényleg... - nevet Liam is velem.
A buli nagyon jó, az elfogasztott alkohol mégjobban emeli a hangulatot. Igaz, én és Bella kijelentettük, hogy nem iszunk annyit, ám a fiúk eldöntötték, hogy józanon nem távoznak.
Ehhez hűek is voltak, egymás után ürítették ki a poharakat.
A buli esélyt adott arra is, hogy "megismerjük" Liam barátnőjét, Daniellet, aki háttértáncosként szerepelt a fiúkkal. Zayn is egy lánnyal jött, de ő valahogy nem volt ismerős számomra.
Az idő már hajnal felé közeledett, mikor elkezdtek elszállingózni az emberek. Bella, a fiúk, és én maradtunk utolsónak. Elosztottuk, hogy Bella Lou-t, Dani Liamet, A titokzatos lány Zaynt kiséri haza. Niall a házigazdánál aludt.
- Akkor ha kell, én elviszem Harryt is. - ajánlotta fel Bella.
- Nem kell... Megoldom én... - erőltettem hozzá egy apró mosolyt.
- Nem Sarah, nem kérhetlek ilyenre.
- Nem te kértél, én ajánlottam. Megaztán, Lou is elég, nem hogy mellé még Harryt is elvidd...
- Rendben. Ha... Ha így gondolod...
Elbúcsúztunk a házigazdától, és elindultunk, egy darabon mindenki együtt ment, aztán folyamatosan váltak le a párok. Harry lakott a legmesszebb.
- Harry hol a kulcsod? - kérdeztem, mikor odaértünk.
Turkált kicsit a zsebében, majd kezembenyomta.
Kattant a zár, én pedig kitártam az ajtót, hogy Harry betámolyoghasson rajta. Úgy tervezem, hogy felkísérem a szobályáig, nehogy a lépcső közepén aludjon be.
- Melyik a szobád? - suttogom.
- A-az... - mutat egy sötét ajtóra.
- Rendben. Gyere...
- Oké... - dől belőle a piaszag.
Belököm az ajtót. - Menj csak... - mosolygok rá. Egyszerűen szörnyen viccesen néz ki. Ahogy segítség nélkül alig tud egyenesen lépni, és hasonlók.
Belép, én pedig elfordulok, hogy becsukjam az ajtót.
Mikor visszafordulok, hirtelen az ajtónak lök, ás ajkait enyéimre tapasztja.
Minden átfut az agyamon... Az oké, hogy részeg, de azért ennyire ne lenne magánál... A buliban tudomást sem vett rólam, most viszont vadul fallja ajkaim.
Hirtelen tette miatt nem csókoltam vissza, ami hatására halkan nyüszögni kezd, és elvál tőlem, hogy fülemhez hajolhasson.
- Csak egy csókocskát... Létszi... Tudom, hogy akarod...
Sajnos nagyon is jól tudja. Eszem bármennyire próbál ellent mondani, végül, mikor újra arcomhoz hajol, visszacsókolok.
Harry felbátorodva átkarolja derakam, megfordul, és az ágyra lök.
- Ha... Harry... - dadogom elpirulva.
- Psszt! - tesszi hosszú ujját ajkai elé. Újra nekem esik, egyre vadabbul csókol, és ruhám alját egyre feljebb tűri.
Ha most arra készül, amire gondolok, akkor... Akkor nem tudom mit tegyek... Talán már a csókot sem szabadott volna megengednem. Hiszen, ha kijózanodik, már a világon sem létezem. De talán ha... Ha mégis hagyom, hadd történjen meg, akkor talán... Talán már közelebb kerül hozzám. Végülis, bátraké a szerencse.
Lerúgom magassarkúm, amit ő mosollyal jutalmaz. Tudja, hogy benne vagyok a játékban, ezért nem fogja vissza magát. Kicsit megemel, hátamhoz nyúl, és a ruhám cipzárjával bajlódik.
**
Megtörtént az, amire legbellül azóta vágytam, hogy legelősször, a meghalgatáson összeütköztünk.A részeg Harrynek adtam ártatlanságom. Az eszem elnyomta részben az alkohol, részben pedig azok az érzések, amiket az este folyamán magamba folytottam. Nem akartam, hogy eljöjjön a reggel, hogy Harry felkeljen, és másnaposan rájöjjön arra, mit is tett tegnap este...
A napok teltek, a szombat hamar eljött. Ahogy Bellának ígértem, egyberucit vettem fel. Égszínkék színét egyszerűen imádtam. Nem egoból, de jól áll nekem a kék. Hozzá egy egyszerűbb, telített talpú, kék magassarkút vettem fel, a hajamat pedig szépen kivasaltam. Sminket összevissz egy kis alapozót dobtam fel, ugyanis elég sápadtszínem volt, hideg évszak lévén.
Hét óra van, Belláék pontosan érkeznek.
- Sziasztok! - szállok be az autóba.
- Szia! - köszönnek egyszerre.
- Mizu? - hajol hátra Bella.
- Semmi. - mosolygok rá.
- Jobban vagy már? - simítja meg alakarom.
- I-igen... - válaszolok habozva.
- Akkor jó. - küld felém egy bíztató mosolyt, majd visszafordul, ugyanis megérkeztünk a buli helyszínére.
- Húúú, tényleg mindenki itt van. - nézek végig a tömegen.
Bárkivel találkozom, mindenki kedvesen köszön, és megkérdezi jobban vagyok-e. Liam, Niall és Zayn is kedvesen odajön, ám Harry kerül. De nem érdekel. Jó, bellül tényleg fáj egy kicsit, de nem akarom, hogy tudja. Nem adom meg neki ezt az örömöt.
- Milyen jól áll ez a ruha! - zökkent ki gondolatmenetemből Niall.
- Megy a szemed színéhez. - mosolygok.
- És tényleg... - nevet Liam is velem.
A buli nagyon jó, az elfogasztott alkohol mégjobban emeli a hangulatot. Igaz, én és Bella kijelentettük, hogy nem iszunk annyit, ám a fiúk eldöntötték, hogy józanon nem távoznak.
Ehhez hűek is voltak, egymás után ürítették ki a poharakat.
A buli esélyt adott arra is, hogy "megismerjük" Liam barátnőjét, Daniellet, aki háttértáncosként szerepelt a fiúkkal. Zayn is egy lánnyal jött, de ő valahogy nem volt ismerős számomra.
Az idő már hajnal felé közeledett, mikor elkezdtek elszállingózni az emberek. Bella, a fiúk, és én maradtunk utolsónak. Elosztottuk, hogy Bella Lou-t, Dani Liamet, A titokzatos lány Zaynt kiséri haza. Niall a házigazdánál aludt.
- Akkor ha kell, én elviszem Harryt is. - ajánlotta fel Bella.
- Nem kell... Megoldom én... - erőltettem hozzá egy apró mosolyt.
- Nem Sarah, nem kérhetlek ilyenre.
- Nem te kértél, én ajánlottam. Megaztán, Lou is elég, nem hogy mellé még Harryt is elvidd...
- Rendben. Ha... Ha így gondolod...
Elbúcsúztunk a házigazdától, és elindultunk, egy darabon mindenki együtt ment, aztán folyamatosan váltak le a párok. Harry lakott a legmesszebb.
- Harry hol a kulcsod? - kérdeztem, mikor odaértünk.
Turkált kicsit a zsebében, majd kezembenyomta.
Kattant a zár, én pedig kitártam az ajtót, hogy Harry betámolyoghasson rajta. Úgy tervezem, hogy felkísérem a szobályáig, nehogy a lépcső közepén aludjon be.
- Melyik a szobád? - suttogom.
- A-az... - mutat egy sötét ajtóra.
- Rendben. Gyere...
- Oké... - dől belőle a piaszag.
Belököm az ajtót. - Menj csak... - mosolygok rá. Egyszerűen szörnyen viccesen néz ki. Ahogy segítség nélkül alig tud egyenesen lépni, és hasonlók.
Belép, én pedig elfordulok, hogy becsukjam az ajtót.
Mikor visszafordulok, hirtelen az ajtónak lök, ás ajkait enyéimre tapasztja.
Minden átfut az agyamon... Az oké, hogy részeg, de azért ennyire ne lenne magánál... A buliban tudomást sem vett rólam, most viszont vadul fallja ajkaim.
Hirtelen tette miatt nem csókoltam vissza, ami hatására halkan nyüszögni kezd, és elvál tőlem, hogy fülemhez hajolhasson.
- Csak egy csókocskát... Létszi... Tudom, hogy akarod...
Sajnos nagyon is jól tudja. Eszem bármennyire próbál ellent mondani, végül, mikor újra arcomhoz hajol, visszacsókolok.
Harry felbátorodva átkarolja derakam, megfordul, és az ágyra lök.
- Ha... Harry... - dadogom elpirulva.
- Psszt! - tesszi hosszú ujját ajkai elé. Újra nekem esik, egyre vadabbul csókol, és ruhám alját egyre feljebb tűri.
Ha most arra készül, amire gondolok, akkor... Akkor nem tudom mit tegyek... Talán már a csókot sem szabadott volna megengednem. Hiszen, ha kijózanodik, már a világon sem létezem. De talán ha... Ha mégis hagyom, hadd történjen meg, akkor talán... Talán már közelebb kerül hozzám. Végülis, bátraké a szerencse.
Lerúgom magassarkúm, amit ő mosollyal jutalmaz. Tudja, hogy benne vagyok a játékban, ezért nem fogja vissza magát. Kicsit megemel, hátamhoz nyúl, és a ruhám cipzárjával bajlódik.
**
Megtörtént az, amire legbellül azóta vágytam, hogy legelősször, a meghalgatáson összeütköztünk.A részeg Harrynek adtam ártatlanságom. Az eszem elnyomta részben az alkohol, részben pedig azok az érzések, amiket az este folyamán magamba folytottam. Nem akartam, hogy eljöjjön a reggel, hogy Harry felkeljen, és másnaposan rájöjjön arra, mit is tett tegnap este...
9. fejezet
Bocsi a sok késésért, csak széjjelszed a suli :( Ezért próbáltam most kicsit hosszabb rézt hozni :))))
Sötétség, és fájdalom... Bakker, nem sikerült.
-Sarah! Sarah, mi történt?! - hallok egy ismerős hangot a távolból. A hang egyre közelebb jön. Hirtelen egy kezet érzek felkaromon.
- Sarah? Sarah válaszolj! - Hannah az. Óvatosan rázogat. - Sarah! Sarah, kérlek.... - csuklik el a hangja. Előveszi a telefonját, és tárcsázza a mentőket.
Összegyűjtöm minden erőmet, ám ez annyira elég, hogy halkan nyöszörgök.
- Istenem Sarah... Mi történt? - ekkor pillant fel a nyitott ablakra. - Sarah, ne... Miért?!
Távolról sziréna hallatszik. Közelednek a mentők. Amint kiérnek, gyorsan és óvatosan ellátnak, majd Hannah kíséretével korházba szállítanak.
- Mi történt? - kérdezi a mentőorvos.
- Nem tudom... Fogalmam sincs. Nem rég értem oda én is... - hangja remeg. Fél, nem érti mit tettem, és miért.
Elszendergek, mikor felébredek, már egy kórteremben találom magam. Hannah mellettem ül.
- Mi történt? - hangom gyenge, rekedt, és remeg.
- Sarah! - ugrik fel Hannah. Ezekszerint ő is elszendergett.
- Miért vagyok korházban? Várjunk... Te hívtad a mentőket nem?
- Igen. De mond Sarah, mi történt? - szemeiben el nem hullajtott könnycseppek csillognak.
- Le-leugrottam... - válaszolom habozva.
- Miért? - kérdezi elcsukló hangon.
Nem tudok válaszolni. Túlságosan fáj... Azon kapom magam, hogy könnycseppek sora hullik szememből.
- Ha... Harryvel kapcsolatos?
Válaszul aprót bólintok.
Hannah hangosan sóhajt egy nagyot, majd feláll.
- Megyek szólok egy nővérnek, hogy felkeltél.
- Hannah...
- Hm? - fordul vissza.
- Kérlek mond nekik, hogy ne küldjenek pszichológust...
- Rendben. Ha így szeretnéd... -hajtja le fejét.
Az idő telik, bejön egy orvos, kettő. Vizsgálnak, véleményeznek. Mondhatni hülyének néznek, amiért megtagadom a pszichológust. De ez az én életem, én döntésem. Szóval elfelejthetik...
**
Két héttel később kiengednek a korházból. Még ott kaptam egy levelet a producertől, hogy nagyon sajnálja, de sajnos a "balesetem" miatt az X Factor számomra véget ért.
Hát hazakerültem. Bellával nem beszéltem, ahogyan egyik régi versenytársammal sem. Az idő telt, Bella 4.-ként kiesett. A fináléban viszont még ott voltak a fiúk. Akármennyire nem akartam nézni, mégis kellett, hiszen Hannah teljesen rajongója lett az 1D-nek.
- Kezdődik, kezdődik! - kapkod Hannah a távirányítóért.
- Jó... - sóhajtok, majd átkapcsolom.
Énekel egy srác, majd a műsorvezető a One Direction-t konferálja fel. Hannah szemei csillognak, ahogy az 5 srác megjelenik és belekezdenek a kiosztott szerelmes számba. Magamban átkozom az operatőrt, amiért Harryre közelít, ő pedig a kamerába villantja gödröcskés mosolyát.
- Megyek, álmos vagyok. - állok fel, ekkor megzörren a mobilom.
- Na, miaz? - kérdezi, de a szemeit véletlenül sem emeli el a tvről.
- Bella, küldött egy üzit.
Sarah, bár számodra hamar véget ért a verseny, és rendhagyó módon távoztál, azért szeretnélek téged is ott látni a bulin, ahova mindenkit meghívunk, aki bejutott a mentorok házába. A részleteket később mondom. Csörgess meg ha jössz. Bella.xx
- Meghívott egy bulira, amin mindenki ott lesz, aki bejutott a mentorok házába.
- Szeretnél elmenni?
- Öhm, ja. Miért ne...
- Oksi mehetsz! Csörgesd meg Bellát, hogy ott leszel!
- Rendben. Felhívom, aztán alszok. Jóéjt. Majd mond ki nyert!
- Jóéjt. - int, én pedig elindulok a szobámba.
**
- Szia! - szólok bele a telefonba.
~ Szia! Akkor jössz? - válaszol Bella.
- Aha. Ha nem baj.
~ Szerinted ha baj lenne, akkor meghívtalak volna?
- Nem. - nevetek.
~ Na látod. - nevet ő is. - A buli jövőhét szombaton lesz.
- Rendben, hol?
~ Figyelj, arra megyek Louval, felveszünk, jó?
- Rendben. Mikorra lesztek itt?
~ Hét körül. Ja és lehetőleg ruciban legyél, jó?
- Ömm, jó. Miért?
~ Mert összebeszéltünk a csajokkal, hogy mindenki ruciban lesz.
- Ja, értem. Akkor szombaton!
~ Szombaton! Szia!
- Szia! - szakítom meg a vonalat. Mikor az éjjeliszekrényre helyezem a készüléket, Hannah robog be, könnyes szemekkel.
- Mi történt? - kérdezem értetlenül.
- Harmadikak lettek a fiúk! - szipog, majd kimegy,én pedig elalszom.
Sötétség, és fájdalom... Bakker, nem sikerült.
-Sarah! Sarah, mi történt?! - hallok egy ismerős hangot a távolból. A hang egyre közelebb jön. Hirtelen egy kezet érzek felkaromon.
- Sarah? Sarah válaszolj! - Hannah az. Óvatosan rázogat. - Sarah! Sarah, kérlek.... - csuklik el a hangja. Előveszi a telefonját, és tárcsázza a mentőket.
Összegyűjtöm minden erőmet, ám ez annyira elég, hogy halkan nyöszörgök.
- Istenem Sarah... Mi történt? - ekkor pillant fel a nyitott ablakra. - Sarah, ne... Miért?!
Távolról sziréna hallatszik. Közelednek a mentők. Amint kiérnek, gyorsan és óvatosan ellátnak, majd Hannah kíséretével korházba szállítanak.
- Mi történt? - kérdezi a mentőorvos.
- Nem tudom... Fogalmam sincs. Nem rég értem oda én is... - hangja remeg. Fél, nem érti mit tettem, és miért.
Elszendergek, mikor felébredek, már egy kórteremben találom magam. Hannah mellettem ül.
- Mi történt? - hangom gyenge, rekedt, és remeg.
- Sarah! - ugrik fel Hannah. Ezekszerint ő is elszendergett.
- Miért vagyok korházban? Várjunk... Te hívtad a mentőket nem?
- Igen. De mond Sarah, mi történt? - szemeiben el nem hullajtott könnycseppek csillognak.
- Le-leugrottam... - válaszolom habozva.
- Miért? - kérdezi elcsukló hangon.
Nem tudok válaszolni. Túlságosan fáj... Azon kapom magam, hogy könnycseppek sora hullik szememből.
- Ha... Harryvel kapcsolatos?
Válaszul aprót bólintok.
Hannah hangosan sóhajt egy nagyot, majd feláll.
- Megyek szólok egy nővérnek, hogy felkeltél.
- Hannah...
- Hm? - fordul vissza.
- Kérlek mond nekik, hogy ne küldjenek pszichológust...
- Rendben. Ha így szeretnéd... -hajtja le fejét.
Az idő telik, bejön egy orvos, kettő. Vizsgálnak, véleményeznek. Mondhatni hülyének néznek, amiért megtagadom a pszichológust. De ez az én életem, én döntésem. Szóval elfelejthetik...
**
Két héttel később kiengednek a korházból. Még ott kaptam egy levelet a producertől, hogy nagyon sajnálja, de sajnos a "balesetem" miatt az X Factor számomra véget ért.
Hát hazakerültem. Bellával nem beszéltem, ahogyan egyik régi versenytársammal sem. Az idő telt, Bella 4.-ként kiesett. A fináléban viszont még ott voltak a fiúk. Akármennyire nem akartam nézni, mégis kellett, hiszen Hannah teljesen rajongója lett az 1D-nek.
- Kezdődik, kezdődik! - kapkod Hannah a távirányítóért.
- Jó... - sóhajtok, majd átkapcsolom.
Énekel egy srác, majd a műsorvezető a One Direction-t konferálja fel. Hannah szemei csillognak, ahogy az 5 srác megjelenik és belekezdenek a kiosztott szerelmes számba. Magamban átkozom az operatőrt, amiért Harryre közelít, ő pedig a kamerába villantja gödröcskés mosolyát.
- Megyek, álmos vagyok. - állok fel, ekkor megzörren a mobilom.
- Na, miaz? - kérdezi, de a szemeit véletlenül sem emeli el a tvről.
- Bella, küldött egy üzit.
Sarah, bár számodra hamar véget ért a verseny, és rendhagyó módon távoztál, azért szeretnélek téged is ott látni a bulin, ahova mindenkit meghívunk, aki bejutott a mentorok házába. A részleteket később mondom. Csörgess meg ha jössz. Bella.xx
- Meghívott egy bulira, amin mindenki ott lesz, aki bejutott a mentorok házába.
- Szeretnél elmenni?
- Öhm, ja. Miért ne...
- Oksi mehetsz! Csörgesd meg Bellát, hogy ott leszel!
- Rendben. Felhívom, aztán alszok. Jóéjt. Majd mond ki nyert!
- Jóéjt. - int, én pedig elindulok a szobámba.
**
- Szia! - szólok bele a telefonba.
~ Szia! Akkor jössz? - válaszol Bella.
- Aha. Ha nem baj.
~ Szerinted ha baj lenne, akkor meghívtalak volna?
- Nem. - nevetek.
~ Na látod. - nevet ő is. - A buli jövőhét szombaton lesz.
- Rendben, hol?
~ Figyelj, arra megyek Louval, felveszünk, jó?
- Rendben. Mikorra lesztek itt?
~ Hét körül. Ja és lehetőleg ruciban legyél, jó?
- Ömm, jó. Miért?
~ Mert összebeszéltünk a csajokkal, hogy mindenki ruciban lesz.
- Ja, értem. Akkor szombaton!
~ Szombaton! Szia!
- Szia! - szakítom meg a vonalat. Mikor az éjjeliszekrényre helyezem a készüléket, Hannah robog be, könnyes szemekkel.
- Mi történt? - kérdezem értetlenül.
- Harmadikak lettek a fiúk! - szipog, majd kimegy,én pedig elalszom.
2013. szeptember 24., kedd
8. fejezet
Tudom, nagyon régen raktam új részt, de egyszerűen nem volt időm. Most próbáltam kicsit hosszabb és izgalmasabb részt hozni. Kicsit depis, de remélem tetszik! ^^" ~ Jó olvasást!
Megcsókolt. Emlékszem, annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem visszacsókolni. Szemeimet lehunytam, még a csók előtt. Mikor kinyitottam, Harry már nem volt ott. Beültem arra a helyre, ahol előtte Harry ült, és csendesen, alig észrevehetően engedte utat könnyeimnek. Már egy órája ülhettem ott, mikor meghallottam Bella hangját, amint engem keres.
- Itt vagyok. - szipogtam, és letöröltem könnyeimet.
- Végre megvagy. Kijöttem, mert láttam Harryt elviharzani. - amint ezt kimondta, vállára borultam és ismét rákezdtem az egerek itatására. Mindent elmeséltem neki. A szóváltást, a csókot, és hogy itthagyott.
- Nem értem miért foglalkozol vele. Jó helyes, meg minden, de abból amit elmondtál... Szerintem nem érdemel meg téged.
- De szeretem! - kiálltottam fel.
- Gyere Sarah, menjünk be! - felsegített, majd bevonszolt a szobánkba.
- Aludj egyet, pihend ki magad.
- Nem. - vágtam rá, mint egy kisgyerek akit arra kérnek, egye meg az összes zöldséget.
- Akkor ne aludj. Engem nem érdekel. Megyek dolgom van.
- Persze. Tudom, hogy Lousval leszel. Menj, faljátok fel egymást!
- És ha más dolgom van? Vagy már nem is lehet?
- Miért, mi az a másik dolog? - komolyodtam meg.
- Hát ööö... Izé, tudod... A hogyis hívják... Jó igazad van! Louval találkozok. Hihetetlen. Majd 3 hete ismersz, és mégis... Na mindegy. Mentem, szia!
- Szia. - intettem, majd elment.
Egyedül maradtam. A gondolataimmal. Amik jelen helyzetben nem voltak túl fényesek. Ültem és gondolkoztam. Próbáltam kitalálni, hogy miért tette ezt Harry? Miért hagyott ott? És miért csókolt meg előtte? Nem mondom, hogy nem örűltem neki, de...
Magamat hibáztattam. Mindenért. Azért is, amihez közöm sem volt. Úgy éreztem, mindenki szemében én vagyok a rossz. Úgy éreztem, senki sem ért meg. Megint bőgni kezdtem. Elegem volt az életből. Papírt és tollat vettem elő. Nekiálltam búcsúlevelem megírásának.
Könnyeim áztatták a papírt, egy-két helyen a tintát is elkenték. Leírtam mindent, amit éreztem, és amit gondoltam.
Elegem van a világból! Mindenből, és mindenkiből.
Nem tettem semmit, mégis mindenért én vagyok a hibás! Harry, ha olvasod ezt a levelet, gondolkodj el. Remélem értelmesebb és jobb lesz az életed úgy, hogy én nem leszek benne...
Itt megáltam, mert könnyeimtől már semmit sem láttam. Kerítettem egy zsepit, megtöröltem a szemem, és folytattam.
Bella, nem a te hibád, de kicsit elegem van abból, hogy csak én vagyok olyan szánalmas, hogy kerülnek a fiúk.
Viszlát világ, viszlát élet. Elég volt belőled. Sarah.xx
Összehajtottam, és az ágyamra tettem. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy vessek véget az életemnek. Azonnal beugrott. Az ablak! 3. emelet, lent beton. Ha nem is biztos halál, akkor is szépen összetörhetem magam.
Odaléptem, kinyitottam az ablakot. Mégegyszer visszaidéztem életem szép pillanatait.
Kiskoromban, Magyarországon, kint a kertben Emmával játszom. Én 5 lehettem, ő 3. Összevesztünk egy babán. Elmosolyodtam, hisz rettentően cukik voltunk. Egymás után jöttek a szép emlékek. Elérkeztem az utolsóhoz: a csókhoz. Újra éreztem azt, amit akkor. Egész testem beleborzongott. De ezt az a kép követte, hogy feláll, és otthagy.
Kitöröltem szememből a könnyeket. Megkapaszkodtam, és kiraktam egyik lábam a párkányra. Felhúztam magam, így már az ablakban álltam.
- Viszlát világ! - lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, és leléptem a párkányról.
Megcsókolt. Emlékszem, annyira meglepődtem, hogy elfelejtettem visszacsókolni. Szemeimet lehunytam, még a csók előtt. Mikor kinyitottam, Harry már nem volt ott. Beültem arra a helyre, ahol előtte Harry ült, és csendesen, alig észrevehetően engedte utat könnyeimnek. Már egy órája ülhettem ott, mikor meghallottam Bella hangját, amint engem keres.
- Itt vagyok. - szipogtam, és letöröltem könnyeimet.
- Végre megvagy. Kijöttem, mert láttam Harryt elviharzani. - amint ezt kimondta, vállára borultam és ismét rákezdtem az egerek itatására. Mindent elmeséltem neki. A szóváltást, a csókot, és hogy itthagyott.
- Nem értem miért foglalkozol vele. Jó helyes, meg minden, de abból amit elmondtál... Szerintem nem érdemel meg téged.
- De szeretem! - kiálltottam fel.
- Gyere Sarah, menjünk be! - felsegített, majd bevonszolt a szobánkba.
- Aludj egyet, pihend ki magad.
- Nem. - vágtam rá, mint egy kisgyerek akit arra kérnek, egye meg az összes zöldséget.
- Akkor ne aludj. Engem nem érdekel. Megyek dolgom van.
- Persze. Tudom, hogy Lousval leszel. Menj, faljátok fel egymást!
- És ha más dolgom van? Vagy már nem is lehet?
- Miért, mi az a másik dolog? - komolyodtam meg.
- Hát ööö... Izé, tudod... A hogyis hívják... Jó igazad van! Louval találkozok. Hihetetlen. Majd 3 hete ismersz, és mégis... Na mindegy. Mentem, szia!
- Szia. - intettem, majd elment.
Egyedül maradtam. A gondolataimmal. Amik jelen helyzetben nem voltak túl fényesek. Ültem és gondolkoztam. Próbáltam kitalálni, hogy miért tette ezt Harry? Miért hagyott ott? És miért csókolt meg előtte? Nem mondom, hogy nem örűltem neki, de...
Magamat hibáztattam. Mindenért. Azért is, amihez közöm sem volt. Úgy éreztem, mindenki szemében én vagyok a rossz. Úgy éreztem, senki sem ért meg. Megint bőgni kezdtem. Elegem volt az életből. Papírt és tollat vettem elő. Nekiálltam búcsúlevelem megírásának.
Könnyeim áztatták a papírt, egy-két helyen a tintát is elkenték. Leírtam mindent, amit éreztem, és amit gondoltam.
Elegem van a világból! Mindenből, és mindenkiből.
Nem tettem semmit, mégis mindenért én vagyok a hibás! Harry, ha olvasod ezt a levelet, gondolkodj el. Remélem értelmesebb és jobb lesz az életed úgy, hogy én nem leszek benne...
Itt megáltam, mert könnyeimtől már semmit sem láttam. Kerítettem egy zsepit, megtöröltem a szemem, és folytattam.
Bella, nem a te hibád, de kicsit elegem van abból, hogy csak én vagyok olyan szánalmas, hogy kerülnek a fiúk.
Viszlát világ, viszlát élet. Elég volt belőled. Sarah.xx
Összehajtottam, és az ágyamra tettem. Már csak azt kellett kitalálnom, hogy vessek véget az életemnek. Azonnal beugrott. Az ablak! 3. emelet, lent beton. Ha nem is biztos halál, akkor is szépen összetörhetem magam.
Odaléptem, kinyitottam az ablakot. Mégegyszer visszaidéztem életem szép pillanatait.
Kiskoromban, Magyarországon, kint a kertben Emmával játszom. Én 5 lehettem, ő 3. Összevesztünk egy babán. Elmosolyodtam, hisz rettentően cukik voltunk. Egymás után jöttek a szép emlékek. Elérkeztem az utolsóhoz: a csókhoz. Újra éreztem azt, amit akkor. Egész testem beleborzongott. De ezt az a kép követte, hogy feláll, és otthagy.
Kitöröltem szememből a könnyeket. Megkapaszkodtam, és kiraktam egyik lábam a párkányra. Felhúztam magam, így már az ablakban álltam.
- Viszlát világ! - lehunytam a szemem, mély levegőt vettem, és leléptem a párkányról.
2013. július 25., csütörtök
7. fejezet
Most kicsit hosszabb részt hoztam. Jó olvasást! :3 Kicsit depis voltam amikor írtam, nézzétek el nekem! ^^"
Remekül telt el a nap. Reménykedtem, hogy Harry kezd megkedvelni.
Aznap estére bulit terveztünk. Már megvolt a pia, meg a kaja is.
Kellemetlen volt. Hiszen egyszercsak bekopogott Lou, átölelte, vadul megcsókolta Bellát. Már vad csókcsatát vívtak, mikor megszólaltam:
- Szia Louis. Bella, előremegyek! - Lou intett, Bella mutatta, hogy oké, de eközben sem engedték el egymás ajkát.
Rosszul éreztem magam. Szomorú voltam, a sírás is kerülgetett. Az életem értelmetlennek tűnt. Miért vagyok ennyire félős nyuszi? Miért nem tudom elmondani neki?
Meghallottam a zenét, ezért vidámságot erőltettem magamra. Bekopogtam, ajtót nyitottak, rámosolyogtam az ajtóban álló csajra, majd még mindig erőltetett mosollyal léptem be a helyiségbe. Kerestem valami helyet, ahova leülhetek, ennek a célnak egy szék tett eleget, az asztal közelében, amin a tömérdek kaja és pia volt. Az asztal alatt a hűtőládát pillantottam meg. Gondoltam, mi rejlik benne, de csak akkor bizonyodtam meg, mikor Bella és Lou is végre ideértek.
Lou azonnal lehajolt és 2 doboz sört vett ki aa ládából, majd rám pillantott:
- Sarah, te is kérsz?
- Aha, persze. Miért ne? Egyszer élünk. - erőltettem egy mosolyt, miközben átvettem a jéghideg dobozt. megkocogtattam a tetejét, kinyitottam, majd belekortyoltam.
Nem az volt az első doboz sör, amit életemben megittam, de akkor mégsem esett jól. Egész ottlétem alatt csak ott ültem, és azzal az egy dobozzal küzdöttem.
- Bella én megyek, rosszul érzem magam.
- Minden rendben? Menj haza, aludj egy kicsit! - simogatta meg a hátam. Ekkor fedeztem fel, hogy Harry is a ott áll.
- Re-rendben. Szia. - mondtam habozva.
Elrohantam. Kicsit féltem. Bella volt az egyetlen, aki tudta, mit érzek pontosan Harry iránt. Ő pedig úgy indult el a buliba, hogy leissza magát a sárga földig.
Beszaladtam a szobába, és becsaptam az ajtót. Nekidőltem az ajtónak, lecsúsztam a földre, és sírni kezdtem. Csak sírtam, és sírtam. Éreztem, sőt tudtam, hogy Bella el fogja mondani Harrynek.
Kitudja Harry hogy fog reagálni... Lehet hogy közeledni fog hozzám. De az is lehet, hogy kerülni fog, és gyáva nyuszinak fog elkönyvelni. - amíg ez a gondolat átfutott az agyamon, addigra még rohamosabban potyogtak a könnyeim. Nem mertem belegondolni, mert éreztem, hogy a rosszabbnak nagyobb az esélye.
Hajnali 2 lehetett, mikor Bella "haza" érkezett. Igéretéhez híven biztosan leitta magát, úgyanis dőlt belőle a pia szag. Már előzetesen engedtem neki egy nagy kád forró vizet, ami mostanra kellemes melegre hűlt. Segítettem neki, hogy ne essen hanyat 2 méterenként, és egészen addig ültem az ágya szélén, amig el nem aludt. Én viszont nem voltam álmos. Ha az is lettem volna, akkor sem tudtam volna elaludni. Túl sok minden kavargott a fejemben.
Áthuppantam a saját ágyamra, nekidőltem a falnak, és halkan - hogy Bella fel ne ébredjen - ismét rákezdtem az egerek itatására.
Ugyanazt a kérdést tettem fel 100-adjára is: Miért? Miért pont én? Miért pont őt?
Most így, visszanézve hülyeségnek tűnik. Igaz nem én voltam/vagyok a legszebb lány az Egyesült Királyságban, de meg vagyok elégedve magammal. Valamicskét érthettem az énekléshez is, hisz' ott voltam. A műsorban, ami megváltoztatta az életem. De ez most teljesen mindegy, inkább folytatom a mesélést.
Az elkövetkező pár napban beigazolódott a félelmem. Harry került engem. Bárhol kerestem azt a zöld szempárt, sehol sem találtam.
- Bella...
- Hm?
- Rémlik valami a múltkori buliból?
- Odáig tiszta minden, hogy elkezdtünk inni.
- Nem rémlik, hogy mondtál valamit Harrynek? Valamit rólam?
- Nem hiszem. Túl sokat ittam. Miért?
- Harry pár napja kerül.
- Várjunk! Dereng valami. Bakker! - csapott homlokára. - Sarah, nagyon-nagyon sajnálom!
- Tudtam, de miért? - legördült egy könnycsepp, amit még rengeteg követett.
- Hát Harryvel beszélgettem, amikor ő hirtelen megkérdezte hogy: ~ Sarah miért ilyen furcsa a közelemben? ~Erre én: ~ Te tényleg vak vagy! Szerelmes beléd, tiszta szívéből! ~
Ő: ~ Akkor miért nem mondta? ~Én: ~ Mert túlságosan félénk! ~ - És erre mit válaszolt? - töröltem meg a szemem.
- Olyan 5 percig csendben meredt maga elé, majd megitta a maradék sörét, és elment. Nyuszi kérdezte, hogy hova megy, de nem válaszolt.
- Vajon miért? Miért tette és teszi ezt?
- Fogalmam sincs. De Sarah, ugye megbocsájtasz nekem?
- Persze, részeg voltál. De most valamit el kell intéznem. - kiszaladtam a szobából. Beszélni akartam Harryvel. Végigjártam az egész házat, de sehol sem találtam.
A hát mögött egy park helyezkedett el. Annak a sarkában volt egy öreg és nagy fa. Remek hely volt, ha valaki egyedül akart lenni. Kifutottam, hogy megnézzem ott van-e.
A fa alatt egy sötét alak gubbasztott.
- Harry! - kiálltottam, mire az alak megmozdult. Azzonnal odasiettem. - Harry beszélni szeretnék veled!
- Hagyj magamra... - nem nézett a szemembe.
- Kérlek halgass meg! - könnyek szöktek a szemembe.
- Mit mondhatnál? Most szeretnéd elmondani, amit Bella már elmondott?
- Miért fújod fel magad ilyen apróságon? Félénk vagyok, ahogy Bella is mondta.
- De ha félénk vagy, akkor is mondhattad volna. Szinte mindig a közelemben voltál!
- Bakker már! Csak azért tettem ezt, mert annyira tökéletes vagy, hogy megszólítani is alig mertelek! - már egyre gyorsabban hagyák el a cseppek a szemem.
Ekkor felkapta fejét, mélyen a szemembe nézett, aztán megcsókolt.
Remekül telt el a nap. Reménykedtem, hogy Harry kezd megkedvelni.
Aznap estére bulit terveztünk. Már megvolt a pia, meg a kaja is.
Kellemetlen volt. Hiszen egyszercsak bekopogott Lou, átölelte, vadul megcsókolta Bellát. Már vad csókcsatát vívtak, mikor megszólaltam:
- Szia Louis. Bella, előremegyek! - Lou intett, Bella mutatta, hogy oké, de eközben sem engedték el egymás ajkát.
Rosszul éreztem magam. Szomorú voltam, a sírás is kerülgetett. Az életem értelmetlennek tűnt. Miért vagyok ennyire félős nyuszi? Miért nem tudom elmondani neki?
Meghallottam a zenét, ezért vidámságot erőltettem magamra. Bekopogtam, ajtót nyitottak, rámosolyogtam az ajtóban álló csajra, majd még mindig erőltetett mosollyal léptem be a helyiségbe. Kerestem valami helyet, ahova leülhetek, ennek a célnak egy szék tett eleget, az asztal közelében, amin a tömérdek kaja és pia volt. Az asztal alatt a hűtőládát pillantottam meg. Gondoltam, mi rejlik benne, de csak akkor bizonyodtam meg, mikor Bella és Lou is végre ideértek.
Lou azonnal lehajolt és 2 doboz sört vett ki aa ládából, majd rám pillantott:
- Sarah, te is kérsz?
- Aha, persze. Miért ne? Egyszer élünk. - erőltettem egy mosolyt, miközben átvettem a jéghideg dobozt. megkocogtattam a tetejét, kinyitottam, majd belekortyoltam.
Nem az volt az első doboz sör, amit életemben megittam, de akkor mégsem esett jól. Egész ottlétem alatt csak ott ültem, és azzal az egy dobozzal küzdöttem.
- Bella én megyek, rosszul érzem magam.
- Minden rendben? Menj haza, aludj egy kicsit! - simogatta meg a hátam. Ekkor fedeztem fel, hogy Harry is a ott áll.
- Re-rendben. Szia. - mondtam habozva.
Elrohantam. Kicsit féltem. Bella volt az egyetlen, aki tudta, mit érzek pontosan Harry iránt. Ő pedig úgy indult el a buliba, hogy leissza magát a sárga földig.
Beszaladtam a szobába, és becsaptam az ajtót. Nekidőltem az ajtónak, lecsúsztam a földre, és sírni kezdtem. Csak sírtam, és sírtam. Éreztem, sőt tudtam, hogy Bella el fogja mondani Harrynek.
Kitudja Harry hogy fog reagálni... Lehet hogy közeledni fog hozzám. De az is lehet, hogy kerülni fog, és gyáva nyuszinak fog elkönyvelni. - amíg ez a gondolat átfutott az agyamon, addigra még rohamosabban potyogtak a könnyeim. Nem mertem belegondolni, mert éreztem, hogy a rosszabbnak nagyobb az esélye.
Hajnali 2 lehetett, mikor Bella "haza" érkezett. Igéretéhez híven biztosan leitta magát, úgyanis dőlt belőle a pia szag. Már előzetesen engedtem neki egy nagy kád forró vizet, ami mostanra kellemes melegre hűlt. Segítettem neki, hogy ne essen hanyat 2 méterenként, és egészen addig ültem az ágya szélén, amig el nem aludt. Én viszont nem voltam álmos. Ha az is lettem volna, akkor sem tudtam volna elaludni. Túl sok minden kavargott a fejemben.
Áthuppantam a saját ágyamra, nekidőltem a falnak, és halkan - hogy Bella fel ne ébredjen - ismét rákezdtem az egerek itatására.
Ugyanazt a kérdést tettem fel 100-adjára is: Miért? Miért pont én? Miért pont őt?
Most így, visszanézve hülyeségnek tűnik. Igaz nem én voltam/vagyok a legszebb lány az Egyesült Királyságban, de meg vagyok elégedve magammal. Valamicskét érthettem az énekléshez is, hisz' ott voltam. A műsorban, ami megváltoztatta az életem. De ez most teljesen mindegy, inkább folytatom a mesélést.
Az elkövetkező pár napban beigazolódott a félelmem. Harry került engem. Bárhol kerestem azt a zöld szempárt, sehol sem találtam.
- Bella...
- Hm?
- Rémlik valami a múltkori buliból?
- Odáig tiszta minden, hogy elkezdtünk inni.
- Nem rémlik, hogy mondtál valamit Harrynek? Valamit rólam?
- Nem hiszem. Túl sokat ittam. Miért?
- Harry pár napja kerül.
- Várjunk! Dereng valami. Bakker! - csapott homlokára. - Sarah, nagyon-nagyon sajnálom!
- Tudtam, de miért? - legördült egy könnycsepp, amit még rengeteg követett.
- Hát Harryvel beszélgettem, amikor ő hirtelen megkérdezte hogy: ~ Sarah miért ilyen furcsa a közelemben? ~Erre én: ~ Te tényleg vak vagy! Szerelmes beléd, tiszta szívéből! ~
Ő: ~ Akkor miért nem mondta? ~Én: ~ Mert túlságosan félénk! ~ - És erre mit válaszolt? - töröltem meg a szemem.
- Olyan 5 percig csendben meredt maga elé, majd megitta a maradék sörét, és elment. Nyuszi kérdezte, hogy hova megy, de nem válaszolt.
- Vajon miért? Miért tette és teszi ezt?
- Fogalmam sincs. De Sarah, ugye megbocsájtasz nekem?
- Persze, részeg voltál. De most valamit el kell intéznem. - kiszaladtam a szobából. Beszélni akartam Harryvel. Végigjártam az egész házat, de sehol sem találtam.
A hát mögött egy park helyezkedett el. Annak a sarkában volt egy öreg és nagy fa. Remek hely volt, ha valaki egyedül akart lenni. Kifutottam, hogy megnézzem ott van-e.
A fa alatt egy sötét alak gubbasztott.
- Harry! - kiálltottam, mire az alak megmozdult. Azzonnal odasiettem. - Harry beszélni szeretnék veled!
- Hagyj magamra... - nem nézett a szemembe.
- Kérlek halgass meg! - könnyek szöktek a szemembe.
- Mit mondhatnál? Most szeretnéd elmondani, amit Bella már elmondott?
- Miért fújod fel magad ilyen apróságon? Félénk vagyok, ahogy Bella is mondta.
- De ha félénk vagy, akkor is mondhattad volna. Szinte mindig a közelemben voltál!
- Bakker már! Csak azért tettem ezt, mert annyira tökéletes vagy, hogy megszólítani is alig mertelek! - már egyre gyorsabban hagyák el a cseppek a szemem.
Ekkor felkapta fejét, mélyen a szemembe nézett, aztán megcsókolt.
2013. július 24., szerda
6. fejezet
- Bella... Én szerelmes vagyok!
- Nekem mondod! Louis az enyém!
- Tiéd lehet. - indultunk vissza a szobánkba. - Az én szívem választottja Harry... Aww... Olyan sexy! - haraptam alsó ajkamba.
- Szerintem meg Louis a legsexybb... *-*
- Nincs kedvem veszekedni! - jelentettem ki.
- Okapi! Hé az mi? - mutatott az ajtónkra. - Egy levél... *-*
- Kitől, kinek?
- Louistól, nekem! *-* Awwww... Kaparj össze! *-*
- Szedd össze magad! - mondtam nevetve, majd kitártam az ajtót. - Még el is kell olvasnod.
- Oké-oké! - azzal elkezdte olvasni. - Úristen, úristen! Szerelmes levél!
- Ó, te mázlista! - mondtam tetetett durcival.
- Jaj, ne durcizz! - simogatta meg a hátam. - Egyszer biztos te is kapsz egyet Harrytől! Hisz', ki ne akarna egy ilyen gyönyörű lánnyal járni?
- Köszönöm "Nővérkém"!
- Nincs mit "Hugicám"!
Az első adás jövőhét szombaton lesz, ma pedig péntek van. Engedélyt kaptunk, hogy holnap lemehessünk a strandra.
- Bella! Holnap strand! :3
- De jó! *-* Szólok Louisnak.
- Már össze is jöttetek?
- Aha, még szép! :3 Összehozzalak Harryvel?
- Kösz nem, megoldom egyedül.
- Ahogy gondolod! Nem láttad a kedvenc bikinim?
- A fürdőben nézted?
- Még nem! Megvan köszi! Szerinted ebben tetszenék Lounak?
- Biztosan. - előkerestem a sajátom. - És én ebben Harrynek?
- Ebben biztos beléd szeret! - nevettünk.
* Másnap *
- Irány a strand! - kiáltotta mindenki egyszerre.
- Bella? Bella? Hát itt vagy! - jött oda hozzánk Louis. - Szia Cica! Szia Sarah! - aztán Bella és Louis, mint a kutyusok összedörgölték az orrukat. Olyan cukik voltak együtt.
- Szia Nyuszi! - válaszolt Bella.
- Szia Louis. Én akkor nem is zavarok. - hátráltam pár lépést, de ennek következtében nekiütköztem valakinek. - Bocsi!
- Semmiség! - ekkor fodultam meg, és Harryvel találtam szembe magam. Éreztem, hogy elpirulok. Össze akartam gömbölyödni, mint egy süni, és elgurulni onnan. Harry pedig csak nevetett. [ Most biztos azt hiszitek, hogy túlspilázom ( van ilyen szó? :D ) az egészet, de ha a helyzetemben lettetek volna, úgy, hogy az én tulajdonságaimmal rendelkeztek, ti sem tettetek volna egyebet! ]
Nagyon zavarban éreztem magam. Nem tudtam mit tegyek. Kínos csend támadt.
- Izé... Tetszik a bikinid. Szép kék. - szólalt meg végül.
- Kö-köszönöm. Köszi Bella. :* - tettem hozzá gondolatban.
Csendben ballagtunk egymás mellett. A szívem repesett, hisz' mellettem sétált ő, Mr. Tökéletes. Viszont zavarban voltam, a köztünk lévő kínos csend miatt. Beszéltem volna, de nem tudtam mit mondjak.
- Végre ideértünk! Hé, Sarah! - azzal lefröcskölt.
Csak nevetni tudtam. Boldog voltam, de legfőképp szerelmes.
- Nekem mondod! Louis az enyém!
- Tiéd lehet. - indultunk vissza a szobánkba. - Az én szívem választottja Harry... Aww... Olyan sexy! - haraptam alsó ajkamba.
- Szerintem meg Louis a legsexybb... *-*
- Nincs kedvem veszekedni! - jelentettem ki.
- Okapi! Hé az mi? - mutatott az ajtónkra. - Egy levél... *-*
- Kitől, kinek?
- Louistól, nekem! *-* Awwww... Kaparj össze! *-*
- Szedd össze magad! - mondtam nevetve, majd kitártam az ajtót. - Még el is kell olvasnod.
- Oké-oké! - azzal elkezdte olvasni. - Úristen, úristen! Szerelmes levél!
- Ó, te mázlista! - mondtam tetetett durcival.
- Jaj, ne durcizz! - simogatta meg a hátam. - Egyszer biztos te is kapsz egyet Harrytől! Hisz', ki ne akarna egy ilyen gyönyörű lánnyal járni?
- Köszönöm "Nővérkém"!
- Nincs mit "Hugicám"!
Az első adás jövőhét szombaton lesz, ma pedig péntek van. Engedélyt kaptunk, hogy holnap lemehessünk a strandra.
- Bella! Holnap strand! :3
- De jó! *-* Szólok Louisnak.
- Már össze is jöttetek?
- Aha, még szép! :3 Összehozzalak Harryvel?
- Kösz nem, megoldom egyedül.
- Ahogy gondolod! Nem láttad a kedvenc bikinim?
- A fürdőben nézted?
- Még nem! Megvan köszi! Szerinted ebben tetszenék Lounak?
- Biztosan. - előkerestem a sajátom. - És én ebben Harrynek?
- Ebben biztos beléd szeret! - nevettünk.
* Másnap *
- Irány a strand! - kiáltotta mindenki egyszerre.
- Bella? Bella? Hát itt vagy! - jött oda hozzánk Louis. - Szia Cica! Szia Sarah! - aztán Bella és Louis, mint a kutyusok összedörgölték az orrukat. Olyan cukik voltak együtt.
- Szia Nyuszi! - válaszolt Bella.
- Szia Louis. Én akkor nem is zavarok. - hátráltam pár lépést, de ennek következtében nekiütköztem valakinek. - Bocsi!
- Semmiség! - ekkor fodultam meg, és Harryvel találtam szembe magam. Éreztem, hogy elpirulok. Össze akartam gömbölyödni, mint egy süni, és elgurulni onnan. Harry pedig csak nevetett. [ Most biztos azt hiszitek, hogy túlspilázom ( van ilyen szó? :D ) az egészet, de ha a helyzetemben lettetek volna, úgy, hogy az én tulajdonságaimmal rendelkeztek, ti sem tettetek volna egyebet! ]
Nagyon zavarban éreztem magam. Nem tudtam mit tegyek. Kínos csend támadt.
- Izé... Tetszik a bikinid. Szép kék. - szólalt meg végül.
- Kö-köszönöm. Köszi Bella. :* - tettem hozzá gondolatban.
Csendben ballagtunk egymás mellett. A szívem repesett, hisz' mellettem sétált ő, Mr. Tökéletes. Viszont zavarban voltam, a köztünk lévő kínos csend miatt. Beszéltem volna, de nem tudtam mit mondjak.
- Végre ideértünk! Hé, Sarah! - azzal lefröcskölt.
Csak nevetni tudtam. Boldog voltam, de legfőképp szerelmes.
5. fejezet
Nagyon jó barátok lettünk Bellával. Szinte elválaszthatatlanok. Együtt mentünk próbára, ha lehetett a strandra is. Csak egy baj volt. Egy kategóriában neveztünk, ezért megvolt rá az esély, hogy egyikünk nem jut tovább. A próbákon, ha erre gondoltunk, szinte mindig elbőgtük magunkat. Ám az idő telt. Eltelt egy hét, kettő. Elérkezett a nagy pillanat. Továbbjutunk, vagy nem? Mindketten, vagy csak az egyikünk?
Először Bella került sorra. Hirtelen felcsendült gyönyörű hangja. Én, hogy ne vegyenek észre, hátul, elbújva hallgatóztam. Gyönyörű dalt választott, a hangja nagyon passzolt a dallamhoz. Egyszer sem csúszott, tisztán szólt. Befejezte a számot, és lélegzet visszafojtva figyeltünk. Továbbjutott. Örömkönnyekkel borított ölelésben részesített, ám szólt egy stábtag, hogy én következem. Mégegyszer megöleltem Bellát, aki jelezte, hogy szorít nekem, aztán beléptem.
Megszólalt a zene, én énekelni kezdtem, de minden egyéb kiesett. Fogalmam sincs, hogyan énekeltem, vagy hasonlók. Utána márcsak arra emlékszem, hogy Bella ölelget és gratulál nekem. Megtörtént, amire mindketten vágytunk. Mindketten továbbjutottunk. Mi voltunk az utolsó lány jelentkezők, a következő "fellépők" a csapatok voltak. Az előbb már említett stábtag szólt, hogy a One Direction következik.
- Bella... - álltam meg. - Várjuk meg őket. Hallani akarom!
Először Bella került sorra. Hirtelen felcsendült gyönyörű hangja. Én, hogy ne vegyenek észre, hátul, elbújva hallgatóztam. Gyönyörű dalt választott, a hangja nagyon passzolt a dallamhoz. Egyszer sem csúszott, tisztán szólt. Befejezte a számot, és lélegzet visszafojtva figyeltünk. Továbbjutott. Örömkönnyekkel borított ölelésben részesített, ám szólt egy stábtag, hogy én következem. Mégegyszer megöleltem Bellát, aki jelezte, hogy szorít nekem, aztán beléptem.
Megszólalt a zene, én énekelni kezdtem, de minden egyéb kiesett. Fogalmam sincs, hogyan énekeltem, vagy hasonlók. Utána márcsak arra emlékszem, hogy Bella ölelget és gratulál nekem. Megtörtént, amire mindketten vágytunk. Mindketten továbbjutottunk. Mi voltunk az utolsó lány jelentkezők, a következő "fellépők" a csapatok voltak. Az előbb már említett stábtag szólt, hogy a One Direction következik.
- Bella... - álltam meg. - Várjuk meg őket. Hallani akarom!
- Oké-oké. Meghallgatjuk. Nézd ott jönnek! - mutatott 5 közeledő srácra.
Az a fiú...- gondoltam. A fiú villantott rám egy mosolyt, mi pedig szinte elolvadtunk. Nevettek, majd tovább mentek. Simon már elfoglalta a helyét és figyelt. Felcsendült a zene, a fiúk pedig belekezdtek a Torn-ba.
Ámulattal figyeltük őket. Befejezték a számot, és vártak. Várták Simon véleményét.
- Nekem tetszett. - szólalt meg végül. - Tovább jutottatok!
Itt nem csak a fiúk, hanem mi is hangos visongásban törtünk ki. Amikor kijöttek, gratulálni akartunk nekik, de csak ennyi jött ki:
- Gra-gratulálunk! Gyö-gyönyörű hangotok van fiúk!
- Köszi csajok! - jött oda hozzánk az egyik. Ő kicsit idősebbnek tűnt.
- A nevem Louis. Ők itt: Zayn, a szőke Niall, a göndör ott hátul Harry, Liamet pedig már ismerhetitek.
- Én Bella vagyok! Ez a hangtalan mellettem Sarah.
- Örvendek Bella, Sarah! Sajnos most mennünk kell.
- Gra-gratulálunk! Gyö-gyönyörű hangotok van fiúk!
- Köszi csajok! - jött oda hozzánk az egyik. Ő kicsit idősebbnek tűnt.
- A nevem Louis. Ők itt: Zayn, a szőke Niall, a göndör ott hátul Harry, Liamet pedig már ismerhetitek.
- Én Bella vagyok! Ez a hangtalan mellettem Sarah.
- Örvendek Bella, Sarah! Sajnos most mennünk kell.
Láttam, hogy Louis beszél, de nem értettem a szavakat. Csak Harryt bámultam. Harry... Olyan gyönyörű ez a név! Észrevettem, hogy ő is engem néz. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, ám elkaptam a fejem és éreztem, hogy egyre jobban elpirulok.
4. fejezet
-Gratulálok! . mondta egyszerre Hannah és Apu.
- Rendben Sarah - jött oda egy stábtag - készülj fel. Automatikusan bejutottál a mentorok házába!
- ÚRISTEN! - visítottam. - Beköltözök a mentorok házába! El se hiszem....
- De hidd, pénteken költözöl. Igaz a jövőhéten, de pénteken.
Repdestem az örömtől egész nap. Csak néha nem, amikor egy pillanatra úgy éreztem, el kell mondanom a legjobb barátnőimnek. Ezzel csak annyi baj volt, hogy nekem nem voltak ilyeneim. Ekkor egy pillantra depis lettem, de el is felejtetttem mert szépen lassan pakoltam össze a bőröndömet. A hét gyorsan elment, máris hétfő volt. De a hétfő, a kedd és a szerda is nagon hamar elrepült. 24 órám maradt a költözésig. Hiába voltam félig kész, pánikba estem, hogy nem leszek kész időben. Csütörtökön szaladgáltam fel alá, mint az őrültek. Ám dél körül készen lettem.
- Nézzük, megvan e minden? Ez megvan, ezt is beraktam, és azt is. Rendben, minden megvan. Készen állok a beköltözésre! - mondtam magamnak fülig érő szájjal.
Másnap kíváncsian ébredtem. Kíváncsi voltam, hogy kik lesznek a lakótársaim. És titokban reménykedtem, hogy az a srác is bejutott, akinek múlthéten nekiütköztem. Felnyitottam a bőrönd tetején lévő laptopot, és megnéztem kik lesznek a lakótársaim, ugyanis a honlapon már fent volt. Egyetlen név sem volt ismerős számomra. Azt is megtudtam, hogyha sikerül továbbjutnom, Cheryl lesz a mentorom. A lehetséges bandákat néztem, akik a mentorok házába kerülnek. Megakadtam egy névnél: 'One Direction'. Fogalmam sincs milyen megindulásból, de azt gondoltam, hogy talán... az a srác... De miket gondolok! Hisz a srác szólóban ment!
Lecsuktam a laptopot, és kimásztam az ágyból. A honlapon olvastam, hogy a házba kerülőknek, délután 2-re kell megjelenjenek a stúdiónál. Reggel 9 volt. Volt még 5 órám megjelenni a helyszínen. A nyitott ablakhoz léptem, és kihajoltam azon. Teleszívtam tüdőm a firss "reggeli" levegővel. Éreztem hogy már most nagyon meleg van. Akkor mi lesz 2-kor?! Kivettem a szekrényből az egyedül maradt sortomat, - amit nem raktam be - és hozzá egy bő rövidujjút, ami alá egy toppot terveztem felvenni. Valahogy most az eddiginél is gyorsabban telt az idő, hamar dél lett. Miután megebédeztem, lezuhanyoztam és felvettem az előre kikészített ruhákat, napszemcsiben és egy egyszerű kalapban, bőrönddel készen álltam az indulásra. Mivel Apu dolgozott Hannah vitt el kocsival. Időben odaértünk. Rengetegen álltak ott, nagy volt a tömeg. Próbáltam ismerős arcokat keresni, de nem sikerült. Pontban kettőkor, megjelent a producer, és elvezényelt minket a házba. Mikor odaértünk leesett az állam. A ház szebb volt, mint álmaimban gondoltam volna. A szobák előre ki lettek jelölve, és stábtagok segítettek eligazodni.
Ott álltam az ajtó előtt. Két név állt rajta: ' Sarah Jones ' és ' Bella Flowers '
Izgatottan nyitottam ki az ajtót. Bent egy szőke, kék szemű lány fogadott. Fufrujában kék, és egyéb színes melír volt. Mikor meglátott vigyorogva hozzám szaladt és megölelt.
- Szia! Én Bella vagyok te pedig biztosan Sarah!
Beszélgetni kezdtünk, és a nap végére már mindent tudtunk a másikról. Hamar a legjobb barátnők lettünk.
3. fejezet
Az elkövetkező pár napban semmi érdekes nem történt. Egyik nap többet unatkoztam, mint máskor, néha kicsit kevesebbet. Ám azonban egy bő hét múlva ez megváltozott.
Reggel 9 óra volt, de már árnyékban 30 fok. Álmosan másztam le a lépcsőn.
- Jóreggelt! Leveled jött! - közöntött Hannah.
- Szia. Kitől, mitől, honnan?
- Nem tudom. - mosolygott. Tudtam hogy tudja. - Nézd meg! - nyújtott oda egy borítékot lefelé fordítva.
- Oké, csak ébredjek fel. Utána elolvasom. - leraktam a konyhapultra a levelet és kitöltöltem magamnak egy kevés kávét, amit teljesen felöntöttem tejjel. Meg kell jegyezzem, ritkán kávézom, de ha igen, akkor is csak ilyen verzióban. Felkaptam a bögrét, és a levelet, és egy laza mozdulattal levetettem magam a kanapéra.
- Na nézzük. - anélkül, hogy megnéztem volna kitől jött, felbontottam és olvasni kezdtem.
- Na mit ír?
- Azt hogy bejuttotam. Várjunk! MI VAN? Hogy jutottam be, ha lekéstem a nevezést?
- Há tudod, apáddal gondoltuk, sőt tudtuk, hogy "véletlenül" nem jelentkezel, ezért már rég neveztünk.
- A beleegyezésem nélkül.?
- Igen. De egy próbát csak meg ér. Menj el! - veregette meg a vállam.
- Mikor lesz? Ja kedden. Kedden? Ma kedd van! Még jó hogy 2-kor.
- Gyorsan találd ki mit énekelsz. Valami olyat amit szeretsz, mert akkor biztos sikerülni fog.
- Oké. - dobtam le a levelet a dohányzóasztalra. - Megyek gyakorolok! - azzal már a szobámban voltam. Meglepődtem, hisz tényleg gyakorolni kezdtem. Izgatottan énekeltem a sorokat, de mégis valahogy tetszettek. Csak énekeltem. Sikerült eldöntenem mit énekelek. Felpillantottam az órámra, ami delet mutatott.
- Sarah, ebéd! - hallotam Hannah kiáltását.
- Megyek! - kiáltottam, majd leszaladtam a lépcsőn.
Mikor odaértünk a meghallgatásra, a szívem iszonyatosan gyorsan vert, nagyon izgultam. De szerencsére Hannah és Apu is ott volt.
- Gyere, mindjárt te következel. - figyelmeztett egy stábtag.
- Rendben. - válaszoltam higgadtan, de nagyonis ideges voltam. Féltem hogy elontom a szöveget, vagy hamisan éneklem a dalt és hasonlók. Amíg ez átfutott az agyamon, egy másik stábtag vezetni kezdett minket a színbad felé.
- Te jösz. Hajrá! - lökött föl a színpadra.
- Szia! - köszöntött elsőként Cheryl.
- Mi a neved? - kérdezte Simon.
- Én.. ööö... A nevem Sarah Jones és 15 éves vagyok...
- És mit fogsz énekelni nekünk Sarah?
- A Lynyrd Skynyrdtől a Sweet Home Alabamát.
- Hajrá. - mondta Simon majd elindult a zene. A zene varázslat szerüen leoldotta rólam az idegességet, és felszabadultan, tiszta szívből énekeltem a sorokat.
- Azta, neked aztán szép hangod van! - áradozott Cheryl mikor befejeztem a számot.
- Köszönöm. - válaszoltam örömittasan. Ez elkövetkezőekben elsorolták a "fellépésem" pozitíumait és negatíumait is.
- Akkor szavazzunk! - szólt Dannii.
- Nos Sarah, tőlem kapsz egy nemet. Szerintem még kicsit fiatal vagy ehhez, hiába van gyönyörű hangod.
- Ilyet Louis! Tőlem viszont igent kapsz! - vágta rá Cheryl.
- Tőlem is! - válaszolt biztatóan Dannii.
- Nos, Simon... te mit mondasz? Rajtad áll... - nézett rá Cheryl.
- Nos, én igazat adok Louisnak is, mert 15 évesen még tényleg nagyon fiatal vagy ehhez. De ugyanakkor a hangod gyönyörű, ezért találkozunk legközelebb Sarah!
- Úristen köszönöm szépen! - mondtam könnyekel küszködve, majd integetéssel levonultam a színpadról. A szülők arrébb voltak, így egy kicsit még egyedül sétáltam, ám nekiütköztem valakinek, aki a következő versenyző lehetett, mert úgy tűnt sietősen a színpadra akar jutni.
- Bocsi, sietek! - amíg ezt kimondta, arra a pár pillanatra tekintetünk találkozott. Elmerültem arra az egy pillanatra gönyörű zöld szemeibe.
- S-semmiség, én nem figyeltem. - léptem eggyet oldalra, majd kirobogtam az ajtón, és Apu nyakába ugrottam.
Reggel 9 óra volt, de már árnyékban 30 fok. Álmosan másztam le a lépcsőn.
- Jóreggelt! Leveled jött! - közöntött Hannah.
- Szia. Kitől, mitől, honnan?
- Nem tudom. - mosolygott. Tudtam hogy tudja. - Nézd meg! - nyújtott oda egy borítékot lefelé fordítva.
- Oké, csak ébredjek fel. Utána elolvasom. - leraktam a konyhapultra a levelet és kitöltöltem magamnak egy kevés kávét, amit teljesen felöntöttem tejjel. Meg kell jegyezzem, ritkán kávézom, de ha igen, akkor is csak ilyen verzióban. Felkaptam a bögrét, és a levelet, és egy laza mozdulattal levetettem magam a kanapéra.
- Na nézzük. - anélkül, hogy megnéztem volna kitől jött, felbontottam és olvasni kezdtem.
- Na mit ír?
- Azt hogy bejuttotam. Várjunk! MI VAN? Hogy jutottam be, ha lekéstem a nevezést?
- Há tudod, apáddal gondoltuk, sőt tudtuk, hogy "véletlenül" nem jelentkezel, ezért már rég neveztünk.
- A beleegyezésem nélkül.?
- Igen. De egy próbát csak meg ér. Menj el! - veregette meg a vállam.
- Mikor lesz? Ja kedden. Kedden? Ma kedd van! Még jó hogy 2-kor.
- Gyorsan találd ki mit énekelsz. Valami olyat amit szeretsz, mert akkor biztos sikerülni fog.
- Oké. - dobtam le a levelet a dohányzóasztalra. - Megyek gyakorolok! - azzal már a szobámban voltam. Meglepődtem, hisz tényleg gyakorolni kezdtem. Izgatottan énekeltem a sorokat, de mégis valahogy tetszettek. Csak énekeltem. Sikerült eldöntenem mit énekelek. Felpillantottam az órámra, ami delet mutatott.
- Sarah, ebéd! - hallotam Hannah kiáltását.
- Megyek! - kiáltottam, majd leszaladtam a lépcsőn.
Mikor odaértünk a meghallgatásra, a szívem iszonyatosan gyorsan vert, nagyon izgultam. De szerencsére Hannah és Apu is ott volt.
- Gyere, mindjárt te következel. - figyelmeztett egy stábtag.
- Rendben. - válaszoltam higgadtan, de nagyonis ideges voltam. Féltem hogy elontom a szöveget, vagy hamisan éneklem a dalt és hasonlók. Amíg ez átfutott az agyamon, egy másik stábtag vezetni kezdett minket a színbad felé.
- Te jösz. Hajrá! - lökött föl a színpadra.
- Szia! - köszöntött elsőként Cheryl.
- Mi a neved? - kérdezte Simon.
- Én.. ööö... A nevem Sarah Jones és 15 éves vagyok...
- És mit fogsz énekelni nekünk Sarah?
- A Lynyrd Skynyrdtől a Sweet Home Alabamát.
- Hajrá. - mondta Simon majd elindult a zene. A zene varázslat szerüen leoldotta rólam az idegességet, és felszabadultan, tiszta szívből énekeltem a sorokat.
- Azta, neked aztán szép hangod van! - áradozott Cheryl mikor befejeztem a számot.
- Köszönöm. - válaszoltam örömittasan. Ez elkövetkezőekben elsorolták a "fellépésem" pozitíumait és negatíumait is.
- Akkor szavazzunk! - szólt Dannii.
- Nos Sarah, tőlem kapsz egy nemet. Szerintem még kicsit fiatal vagy ehhez, hiába van gyönyörű hangod.
- Ilyet Louis! Tőlem viszont igent kapsz! - vágta rá Cheryl.
- Tőlem is! - válaszolt biztatóan Dannii.
- Nos, Simon... te mit mondasz? Rajtad áll... - nézett rá Cheryl.
- Nos, én igazat adok Louisnak is, mert 15 évesen még tényleg nagyon fiatal vagy ehhez. De ugyanakkor a hangod gyönyörű, ezért találkozunk legközelebb Sarah!
- Úristen köszönöm szépen! - mondtam könnyekel küszködve, majd integetéssel levonultam a színpadról. A szülők arrébb voltak, így egy kicsit még egyedül sétáltam, ám nekiütköztem valakinek, aki a következő versenyző lehetett, mert úgy tűnt sietősen a színpadra akar jutni.
- Bocsi, sietek! - amíg ezt kimondta, arra a pár pillanatra tekintetünk találkozott. Elmerültem arra az egy pillanatra gönyörű zöld szemeibe.
- S-semmiség, én nem figyeltem. - léptem eggyet oldalra, majd kirobogtam az ajtón, és Apu nyakába ugrottam.
2. fejezet
Végre itt a nyár, amit annyira vártam! Nincs suli, így nem kell azt "élveznem", hogy rengetegen vannak körülöttem, mégis magányos vagyok.
Reggel kb. 10-kor másztam le a konyhába.
- Reggelt! - köszöntem, de csak Hannaht láttam.
- Szia! - mosolygott. Épp a postát hozta be.
- Hányadikáig lehet jelentkezni tudod hova?
- Ha jól tudom, holnaputánig. Jelentkezz hamar! Tudod már mit fogsz énekelni?
- Még nem. De talán valami régi amerikai rockot. Például Lynyrd Skynyrd-öt vagy hasonlót. Mi a reggeli?
- Csináltam mindenfélét. Menj egyél, én már ettem!
- Okés. - szökkentem a konyhába.
Megreggeliztem, majd besötétítettem a nappalit, és rávettem Hannaht, hogy amíg itthon van nézen meg velem egy vígjátékot. Legalábbis ő azt akart, én viszont egy Ghiblire gondoltam. Ugyanis én rajongok a Japán kultúráért. Végülis egy Ghibli, a Chihiro Szellemországban mellett döntöttünk.
Aztán elment dolgozni. Gondoltam, hogy megnézem A vándorló palotát is, de aztán meggondoltam magam. Felkaptam egy shortot, és egy színes, mintás pólót. Felhívtam aput:
- Hali! Kimehetek korizni a parkba?
- Szia Sarah! Menj csak, de mire hazaérek legyél otthon.
- Oké! Köszi! Szia!
- Szia!
Tehát felcsatoltam görkorim, de előbb felszaladtam a szobámba, felkaptam egy kis váltáskát, beldobtam a telóm, és a pénztárcám, aztán indultam. Bekoriztam a parkba. Már messziről láttam a jégkásás standot. Odagurultam, és azonnal vettem egyet. Leültem, megittam, elővettem a telóm és a fülesem. Elkezdten zenét hallgatni, miközben halkan dúdoltam hozzá. Mikor meguntam a korizást hazamentem.
Az órára pillantottam. 2 óra, tehát apa 2 óra múlva ér haza.
Addig mit csináljak? - gondoltam. Végülis elővettem a rajztömböm és rajzolni kezdtem. Azt terveztem, hogy egy lányt rajzolok gördeszkával. Másfél órát bajlódtam vele, de mivel nem lett olyan mint szerettem volna, ezért abbahagytam. Inkább leültem tévézni.
Átkapcsoltam egy zenecsatornára. Hallgatom, hallgatom, amikor megszólalt az mostani kedvenc számom. Felálltam elkezdtem táncolni és énekelni. Vége lett a számnak, de én továbbra is énekeltem a következő számot, és táncoltam hozzá. Épp amikor a legjobban belemerültem, megjött apu. Elég érdekes képet nyujthattam, mert apa amikor meglátott kiejtette a sluszkulcsot a kezéből és hangos nevetésben tört ki.
- Köszi, bíztam benned! - mondtam, majd durcit tettetve leültem a kanapéra.
- Most ne hogy durcizz már! - ült le mellém. - Mit nézünk?
- Hát zenét hallgattam. Kapcsold ahova akarod. - adtam kezébe a távírányítót.- Nem vagy éhes?
- Köszi, nem! Mit csináltál ma?
- Hát, délelőtt filmeztünk Hannahval, utána kimentem korizni, rajzoltam, és leültem tévézni.
Néztük a tévét, kicsit később megvacsiztunk. Lefekvés előtt gitároztam egy kicsit, majd elaludtam.
Reggel kb. 10-kor másztam le a konyhába.
- Reggelt! - köszöntem, de csak Hannaht láttam.
- Szia! - mosolygott. Épp a postát hozta be.
- Hányadikáig lehet jelentkezni tudod hova?
- Ha jól tudom, holnaputánig. Jelentkezz hamar! Tudod már mit fogsz énekelni?
- Még nem. De talán valami régi amerikai rockot. Például Lynyrd Skynyrd-öt vagy hasonlót. Mi a reggeli?
- Csináltam mindenfélét. Menj egyél, én már ettem!
- Okés. - szökkentem a konyhába.
Megreggeliztem, majd besötétítettem a nappalit, és rávettem Hannaht, hogy amíg itthon van nézen meg velem egy vígjátékot. Legalábbis ő azt akart, én viszont egy Ghiblire gondoltam. Ugyanis én rajongok a Japán kultúráért. Végülis egy Ghibli, a Chihiro Szellemországban mellett döntöttünk.
Aztán elment dolgozni. Gondoltam, hogy megnézem A vándorló palotát is, de aztán meggondoltam magam. Felkaptam egy shortot, és egy színes, mintás pólót. Felhívtam aput:
- Hali! Kimehetek korizni a parkba?
- Szia Sarah! Menj csak, de mire hazaérek legyél otthon.
- Oké! Köszi! Szia!
- Szia!
Tehát felcsatoltam görkorim, de előbb felszaladtam a szobámba, felkaptam egy kis váltáskát, beldobtam a telóm, és a pénztárcám, aztán indultam. Bekoriztam a parkba. Már messziről láttam a jégkásás standot. Odagurultam, és azonnal vettem egyet. Leültem, megittam, elővettem a telóm és a fülesem. Elkezdten zenét hallgatni, miközben halkan dúdoltam hozzá. Mikor meguntam a korizást hazamentem.
Az órára pillantottam. 2 óra, tehát apa 2 óra múlva ér haza.
Addig mit csináljak? - gondoltam. Végülis elővettem a rajztömböm és rajzolni kezdtem. Azt terveztem, hogy egy lányt rajzolok gördeszkával. Másfél órát bajlódtam vele, de mivel nem lett olyan mint szerettem volna, ezért abbahagytam. Inkább leültem tévézni.
Átkapcsoltam egy zenecsatornára. Hallgatom, hallgatom, amikor megszólalt az mostani kedvenc számom. Felálltam elkezdtem táncolni és énekelni. Vége lett a számnak, de én továbbra is énekeltem a következő számot, és táncoltam hozzá. Épp amikor a legjobban belemerültem, megjött apu. Elég érdekes képet nyujthattam, mert apa amikor meglátott kiejtette a sluszkulcsot a kezéből és hangos nevetésben tört ki.
- Köszi, bíztam benned! - mondtam, majd durcit tettetve leültem a kanapéra.
- Most ne hogy durcizz már! - ült le mellém. - Mit nézünk?
- Hát zenét hallgattam. Kapcsold ahova akarod. - adtam kezébe a távírányítót.- Nem vagy éhes?
- Köszi, nem! Mit csináltál ma?
- Hát, délelőtt filmeztünk Hannahval, utána kimentem korizni, rajzoltam, és leültem tévézni.
Néztük a tévét, kicsit később megvacsiztunk. Lefekvés előtt gitároztam egy kicsit, majd elaludtam.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)