Ha olvassa még bárki más, hát jó olvasást!
Edina.xx
- Mi most megyünk. Sziasztok. - hátat fordítok, és megindulok az ajtó felé. Már csuknám magunk után az ajtót, mikor két mély hang egyszerre kiállt utánunk:
- Kérlek, várj!
Hirtelen fordulok vissza.Egy égszínkék és egy smaragdzöld szempár bámul rám kérlően.
- Why? - csak ennyit tudok kipréselni magamból.
- 'Cause... - Harry nem tud mit mondani. Csak lesüti szemeit.
- Mert szükségünk van rád.. Hiányzol. - Niall sokkal bőbeszédűbb.
- Hiányzom? Komolyan?
- Különben mondanám? Sarah, kérlek ne hagyj itt minket újra...
- És ha mégis megteszem? Nem nagy kunszt megtalálnotok. Mostmár minden ide köt 'Pestre. Nem fogok elmenni innen, mert nem tudok.
- Anyuuuu... - hangjából ítélve újabb sírásra készül.
- Rendben Hope.. megyünk. - ismét nekiindulnék lányommal karöltve, de újra megállítanak.
- Please.. Adj még egy esélyt. - a hang sokkal mélyebb és rekedtebb Niallénél. Hosszú ujjak simítanak végig karomon, amin lányunkat tartom. - Adjatok még egy esélyt ennek a szerencsétlen félnótásnak...
- Szerinted adjunk apunak még egy esélyt? - nem nézek hátra a fiúra, a másik smaragdzöld szempárba bámulok. Ő nem válaszol, csak csillogó szemekkel aprót bólint. Nem.
- Mit gondolsz.. Megérdemled? - a lehető legkeményebb a hangom.
- Nem.. Igazatok van. Elrontottam már rég..
Némán kilépek a folyosóra. Nem erre számítottam. Azt láttam előre, hogy Harry feldúlt lesz. De ez az egész... Nem így képzeltem...
Ha már ennyit fizettem a két jegyért, ott maradtunk a koncerten. Meg kell valljam, nagyon jó színészek. Vagy csak egyáltalán nem érintette meg őket a meetünkt. A színpadon iszonyat vidámak voltak. A hangjuk még mindig tökéletes, habár dalaik már komolyabbak. Viszont ők maguk még nem. A számok között simán tolták a poénjaikat, és eljátszadoztak. Hope Darcy nagyon élvezte a koncertet, én viszont kevésbé sem. A történtek után nem tudtam annyira felengedni, hogy élvezhessem.
**
A koncert után nem hallottunk róluk elég sokáig - úgy egy évig körülbelül. Aztán jött az újabb turné, az On The Road Again.
- Szeretnél elmenni a koncertjükre? - nem látok sok esély igenlő válaszra.
- Nem.
- Szülinapod után lesz. Október 16-án.
- Tényleg? - elhalkul a hangja. Lehajtja a fejét.
- Nyugalom. Nem megyünk. Nem engedem, hogy még több fájdalmat okozzon bármelyikünknek is az a szemét.
Magához szorít, én pedig ölembe veszem.
- Aznap majd szépen elmész oviba, délután elmegyek érted, és itthon majd eszünk tortát, és átjönnek Mamiék is, és egy hatalmasat bulizunk. Rendben?
- Rendbeeen. - hirtelen felvidul, és már örömében karolja át nyakam.
- Ígérem, soha többet nem hallasz majd Harryről...
**
2015. 10. 15. Hope 4. szülinapja.
Lelkesen indult el az oviba, el is felejtette, mi fog történni a város másik felében a holnapi nap folyamán.
Én megcsináltam a tortáját, és megvettem neki a babát, amire annyira vágyott.
Délután 4 óra van. Most értünk haza az oviból.
- Boldog Szülinapooooot! - jön be Anyu és Emma a tortával.
Hope szemei aranyosan csillognak, rég láttam ilyen boldognak.
Már az ajándékait bontja, amikor megszólal a csengő.
- Hát ez meg ki lehet? Na mindegy. Nyitooom! - állok fel, és megindulok az ajtó felé. Kinyitom azt, de amint meglátom ki áll az ajtóban, be is csuknám. Kell a feltételes mód, ugyanis lábával megtámasztja, így megakadályozva azt, hogy kizárjam a folyosóra.
- Sarah, kérlek...
Kinyitom az ajtót. Most iszonyúan le fogom kiabálni a fejét. Megköszörülöm a torkom, és előkapom egyre erőltetettebb brit akcentusom.
- Harry, te meg mi a francot keresel itt?
- Én csak...
- Tűnj innen! Te mondtad, hogy nem akarsz látni minket soha többé!
- Én csak azért jöttem, mert tudom, hogy ma van a lányunk szülinapja és szeretnék vele lenni. Még ajándékot is hoztam. - meglengeti a kezében lévő ajándéktasakot.
Hirtelen idegességemben nem is tudok mit válaszolni.
- Sarah, ki az? - jelenik meg mögöttem Emma. Hasonlóképpen reagál a vendégre, mint én. - Hát ez meg mi a francot keres itt?
- Szia, te vagy Emma, ugye? Harry va..
- Jól tudom ki vagy! - biztos kiejtésén hallatszik a sikeres nyelvvizsgák sora.
- Anyuuu, Emma gyertek máááár! Ki jöött? - fut felénk a szülinapos.
- Hope Darcy..
Azonban amint meglátja, s meghallja apját, inkább megfordul, és szipogva visszafut ahelyett, hogy apja nyakába borulna.
- Gratulálok, sikerült megsiratnod! - a már zokogó lány után sietek, s nyugtatgatni kezdem.
- Én.. bemehetek? Szeretnék mindent jóvá tenni...
- Szerintem ezen már nem tudsz javítani, Hazz.
- Akkor, csak kérlek add oda neki az ajándékom, és ölelgesd meg a nevemben. - átnyújtja húgomnak a tasakot, majd folytatja. - Sarahnak üzenem, hogy nagyon sajnálom. Mindent sajnálok. Örülök, hogy megismerhettelek, Emma. - int, majd elhagyja a folyosót.
- Ezt amúgy.. most csak én nem értem..? - sétál be Emma, a tasakot pedig az asztalra rakja.
- Végülis érthető.. - tűnődöm el szipogó lányom ölemben ringatva. - Állítólag emberből van, és még is csak a lánya szülinapja van..
- Beszélned kéne vele.. - szól közbe anyu is.
- Úgy gondolod?
- Igen. Tanulj a példámból. Nekem sem tett jót, hogy távol voltam a gyerekeim apjától..
- Hát.. megpróbálhatom.
Amint lefektetem Hope-ot, felhívom Niallt - mivel csak az ő számát őrzöm még. Illetve valamiért Zayné is megvan, de mint tudjuk, ő már nem a banda tagja.
~ Hey, Sarah! Wassap?
- Hey, Nialler. Lenne egy kérdésem.
~ Elő vele.
- Merre vagy éppen?
~ A szállodában, nem messze a stadiontól.
- Ok, az tudom hol van. Ha..Hazz is veled van?
~ Erm, igen. Eléggé letargikus állapotban van. De miért érdekel ez téged?
- Én, öhm.. beszélni szeretnék vele.
~ Ha ezt szeretnéd..
- Rendben. Fél órán belül ott vagyok.
~ Szóljak neki, hogy jössz?
- Inkább ne. Sietek. Bye.
~ Bye. - megszakítom a vonalat, és gyorsan rendbe teszem magam. Úgy izgulok, mint egy tinédzser.
Autóba pattanok, és a gyér forgalomban hajtok a hotel felé.
- Szép estét! Segíthetek? - kérdezi kedvesen a portás, amikor belépek a hatalmas előcsarnokba.
- Szép estét! Nos, én öhm.. Sarah Jones vagyok, és..
- Ah, Sarah! Mr. Horan már szólt, hogy érkezni fog. A harmadik emeleten vannak, balra a második ajtó.
- Oh, köszönöm. - remegő lábakkal elindulok a lift felé.
- Szép estét! - köszönt a liftben álló fiatalember.
- Szép estét! A 3.-ra kérem.
Némán telik el a rövid út, a lift ajtaja csilingelve kinyílik.
Pár pillanattal később félénken kopogtatok az ajtón.
- Hazz, légyszi nyisd ki! - hallom bentről Niall hangját.
- Jó. Nyitom.
- Meglepi.. - mosolygok rá. Szemöldökei felszaladnak homlokán.
- Sarah, te... mit?
- Beszélni szeretnék veled. - mondom. - Beszéljük ezt meg. Mert mindketten hibáztunk, és..
- Még van remény..? - suttogja.
Némán bólintok, mire ajkai az enyémeken landolnak, és kissé talán túl hevesen ránt be magával a hotelszobába.
- 'Cause... - Harry nem tud mit mondani. Csak lesüti szemeit.
- Mert szükségünk van rád.. Hiányzol. - Niall sokkal bőbeszédűbb.
- Hiányzom? Komolyan?
- Különben mondanám? Sarah, kérlek ne hagyj itt minket újra...
- És ha mégis megteszem? Nem nagy kunszt megtalálnotok. Mostmár minden ide köt 'Pestre. Nem fogok elmenni innen, mert nem tudok.
- Anyuuuu... - hangjából ítélve újabb sírásra készül.
- Rendben Hope.. megyünk. - ismét nekiindulnék lányommal karöltve, de újra megállítanak.
- Please.. Adj még egy esélyt. - a hang sokkal mélyebb és rekedtebb Niallénél. Hosszú ujjak simítanak végig karomon, amin lányunkat tartom. - Adjatok még egy esélyt ennek a szerencsétlen félnótásnak...
- Szerinted adjunk apunak még egy esélyt? - nem nézek hátra a fiúra, a másik smaragdzöld szempárba bámulok. Ő nem válaszol, csak csillogó szemekkel aprót bólint. Nem.
- Mit gondolsz.. Megérdemled? - a lehető legkeményebb a hangom.
- Nem.. Igazatok van. Elrontottam már rég..
Némán kilépek a folyosóra. Nem erre számítottam. Azt láttam előre, hogy Harry feldúlt lesz. De ez az egész... Nem így képzeltem...
Ha már ennyit fizettem a két jegyért, ott maradtunk a koncerten. Meg kell valljam, nagyon jó színészek. Vagy csak egyáltalán nem érintette meg őket a meetünkt. A színpadon iszonyat vidámak voltak. A hangjuk még mindig tökéletes, habár dalaik már komolyabbak. Viszont ők maguk még nem. A számok között simán tolták a poénjaikat, és eljátszadoztak. Hope Darcy nagyon élvezte a koncertet, én viszont kevésbé sem. A történtek után nem tudtam annyira felengedni, hogy élvezhessem.
**
A koncert után nem hallottunk róluk elég sokáig - úgy egy évig körülbelül. Aztán jött az újabb turné, az On The Road Again.
- Szeretnél elmenni a koncertjükre? - nem látok sok esély igenlő válaszra.
- Nem.
- Szülinapod után lesz. Október 16-án.
- Tényleg? - elhalkul a hangja. Lehajtja a fejét.
- Nyugalom. Nem megyünk. Nem engedem, hogy még több fájdalmat okozzon bármelyikünknek is az a szemét.
Magához szorít, én pedig ölembe veszem.
- Aznap majd szépen elmész oviba, délután elmegyek érted, és itthon majd eszünk tortát, és átjönnek Mamiék is, és egy hatalmasat bulizunk. Rendben?
- Rendbeeen. - hirtelen felvidul, és már örömében karolja át nyakam.
- Ígérem, soha többet nem hallasz majd Harryről...
**
2015. 10. 15. Hope 4. szülinapja.
Lelkesen indult el az oviba, el is felejtette, mi fog történni a város másik felében a holnapi nap folyamán.
Én megcsináltam a tortáját, és megvettem neki a babát, amire annyira vágyott.
Délután 4 óra van. Most értünk haza az oviból.
- Boldog Szülinapooooot! - jön be Anyu és Emma a tortával.
Hope szemei aranyosan csillognak, rég láttam ilyen boldognak.
Már az ajándékait bontja, amikor megszólal a csengő.
- Hát ez meg ki lehet? Na mindegy. Nyitooom! - állok fel, és megindulok az ajtó felé. Kinyitom azt, de amint meglátom ki áll az ajtóban, be is csuknám. Kell a feltételes mód, ugyanis lábával megtámasztja, így megakadályozva azt, hogy kizárjam a folyosóra.
- Sarah, kérlek...
Kinyitom az ajtót. Most iszonyúan le fogom kiabálni a fejét. Megköszörülöm a torkom, és előkapom egyre erőltetettebb brit akcentusom.
- Harry, te meg mi a francot keresel itt?
- Én csak...
- Tűnj innen! Te mondtad, hogy nem akarsz látni minket soha többé!
- Én csak azért jöttem, mert tudom, hogy ma van a lányunk szülinapja és szeretnék vele lenni. Még ajándékot is hoztam. - meglengeti a kezében lévő ajándéktasakot.
Hirtelen idegességemben nem is tudok mit válaszolni.
- Sarah, ki az? - jelenik meg mögöttem Emma. Hasonlóképpen reagál a vendégre, mint én. - Hát ez meg mi a francot keres itt?
- Szia, te vagy Emma, ugye? Harry va..
- Jól tudom ki vagy! - biztos kiejtésén hallatszik a sikeres nyelvvizsgák sora.
- Anyuuu, Emma gyertek máááár! Ki jöött? - fut felénk a szülinapos.
- Hope Darcy..
Azonban amint meglátja, s meghallja apját, inkább megfordul, és szipogva visszafut ahelyett, hogy apja nyakába borulna.
- Gratulálok, sikerült megsiratnod! - a már zokogó lány után sietek, s nyugtatgatni kezdem.
- Én.. bemehetek? Szeretnék mindent jóvá tenni...
- Szerintem ezen már nem tudsz javítani, Hazz.
- Akkor, csak kérlek add oda neki az ajándékom, és ölelgesd meg a nevemben. - átnyújtja húgomnak a tasakot, majd folytatja. - Sarahnak üzenem, hogy nagyon sajnálom. Mindent sajnálok. Örülök, hogy megismerhettelek, Emma. - int, majd elhagyja a folyosót.
- Ezt amúgy.. most csak én nem értem..? - sétál be Emma, a tasakot pedig az asztalra rakja.
- Végülis érthető.. - tűnődöm el szipogó lányom ölemben ringatva. - Állítólag emberből van, és még is csak a lánya szülinapja van..
- Beszélned kéne vele.. - szól közbe anyu is.
- Úgy gondolod?
- Igen. Tanulj a példámból. Nekem sem tett jót, hogy távol voltam a gyerekeim apjától..
- Hát.. megpróbálhatom.
Amint lefektetem Hope-ot, felhívom Niallt - mivel csak az ő számát őrzöm még. Illetve valamiért Zayné is megvan, de mint tudjuk, ő már nem a banda tagja.
~ Hey, Sarah! Wassap?
- Hey, Nialler. Lenne egy kérdésem.
~ Elő vele.
- Merre vagy éppen?
~ A szállodában, nem messze a stadiontól.
- Ok, az tudom hol van. Ha..Hazz is veled van?
~ Erm, igen. Eléggé letargikus állapotban van. De miért érdekel ez téged?
- Én, öhm.. beszélni szeretnék vele.
~ Ha ezt szeretnéd..
- Rendben. Fél órán belül ott vagyok.
~ Szóljak neki, hogy jössz?
- Inkább ne. Sietek. Bye.
~ Bye. - megszakítom a vonalat, és gyorsan rendbe teszem magam. Úgy izgulok, mint egy tinédzser.
Autóba pattanok, és a gyér forgalomban hajtok a hotel felé.
- Szép estét! Segíthetek? - kérdezi kedvesen a portás, amikor belépek a hatalmas előcsarnokba.
- Szép estét! Nos, én öhm.. Sarah Jones vagyok, és..
- Ah, Sarah! Mr. Horan már szólt, hogy érkezni fog. A harmadik emeleten vannak, balra a második ajtó.
- Oh, köszönöm. - remegő lábakkal elindulok a lift felé.
- Szép estét! - köszönt a liftben álló fiatalember.
- Szép estét! A 3.-ra kérem.
Némán telik el a rövid út, a lift ajtaja csilingelve kinyílik.
Pár pillanattal később félénken kopogtatok az ajtón.
- Hazz, légyszi nyisd ki! - hallom bentről Niall hangját.
- Jó. Nyitom.
- Meglepi.. - mosolygok rá. Szemöldökei felszaladnak homlokán.
- Sarah, te... mit?
- Beszélni szeretnék veled. - mondom. - Beszéljük ezt meg. Mert mindketten hibáztunk, és..
- Még van remény..? - suttogja.
Némán bólintok, mire ajkai az enyémeken landolnak, és kissé talán túl hevesen ránt be magával a hotelszobába.
