7. fejezet

Most kicsit hosszabb részt hoztam. Jó olvasást! :3 Kicsit depis voltam amikor írtam, nézzétek el nekem! ^^"
Remekül telt el a nap. Reménykedtem, hogy Harry kezd megkedvelni.
Aznap estére bulit terveztünk. Már megvolt a pia, meg a kaja is. 
Kellemetlen volt. Hiszen egyszercsak bekopogott Lou, átölelte, vadul megcsókolta Bellát. Már vad csókcsatát vívtak, mikor megszólaltam:
- Szia Louis. Bella, előremegyek! - Lou intett, Bella mutatta, hogy oké, de eközben sem engedték el egymás ajkát.
Rosszul éreztem magam.  Szomorú voltam, a sírás is kerülgetett. Az életem értelmetlennek tűnt. Miért vagyok ennyire félős nyuszi? Miért nem tudom elmondani neki?
Meghallottam a zenét, ezért vidámságot erőltettem magamra. Bekopogtam, ajtót nyitottak, rámosolyogtam az ajtóban álló csajra, majd még mindig erőltetett mosollyal léptem be a helyiségbe. Kerestem valami helyet, ahova leülhetek, ennek a célnak egy szék tett eleget, az asztal közelében, amin a tömérdek kaja és pia volt. Az asztal alatt a hűtőládát pillantottam meg. Gondoltam, mi rejlik benne, de csak akkor bizonyodtam meg, mikor Bella és Lou is végre ideértek.
Lou azonnal lehajolt és  2 doboz sört vett ki aa ládából, majd rám pillantott:
- Sarah, te is kérsz?
- Aha, persze. Miért ne? Egyszer élünk. - erőltettem egy mosolyt, miközben átvettem a jéghideg dobozt. megkocogtattam a tetejét, kinyitottam, majd belekortyoltam.
Nem az volt az első doboz sör, amit életemben megittam, de akkor mégsem esett jól. Egész ottlétem alatt csak ott ültem, és azzal az egy dobozzal küzdöttem.

- Bella én megyek, rosszul érzem magam.
- Minden rendben? Menj haza, aludj egy kicsit! - simogatta meg a hátam. Ekkor fedeztem fel, hogy Harry is a ott áll.
- Re-rendben. Szia. - mondtam habozva.
Elrohantam. Kicsit féltem. Bella volt az egyetlen, aki tudta, mit érzek pontosan Harry iránt. Ő pedig úgy indult el a buliba, hogy leissza magát a sárga földig.
Beszaladtam a szobába, és becsaptam az ajtót. Nekidőltem az ajtónak, lecsúsztam a földre, és sírni kezdtem. Csak sírtam, és sírtam. Éreztem, sőt tudtam, hogy Bella el fogja mondani Harrynek. 
Kitudja Harry hogy fog reagálni... Lehet hogy közeledni fog hozzám. De az is lehet, hogy kerülni fog, és gyáva nyuszinak fog elkönyvelni. - amíg ez a gondolat átfutott az agyamon, addigra még rohamosabban potyogtak a könnyeim. Nem mertem belegondolni, mert éreztem, hogy a rosszabbnak nagyobb az esélye. 

Hajnali 2 lehetett, mikor Bella "haza" érkezett. Igéretéhez híven biztosan leitta magát, úgyanis dőlt belőle a pia szag. Már előzetesen engedtem neki egy nagy kád forró vizet, ami mostanra kellemes melegre hűlt. Segítettem neki, hogy ne essen hanyat 2 méterenként, és egészen addig ültem az ágya szélén, amig el nem aludt. Én viszont nem voltam álmos. Ha az is lettem volna, akkor sem tudtam volna elaludni. Túl sok minden kavargott a fejemben.
Áthuppantam a saját ágyamra, nekidőltem a falnak, és halkan - hogy Bella fel ne ébredjen - ismét rákezdtem az egerek itatására.
Ugyanazt a kérdést tettem fel 100-adjára is: Miért? Miért pont én? Miért pont őt? 
Most így, visszanézve hülyeségnek tűnik. Igaz nem én voltam/vagyok a legszebb lány az Egyesült Királyságban, de meg vagyok elégedve magammal. Valamicskét érthettem az énekléshez is, hisz' ott voltam. A műsorban, ami megváltoztatta az életem. De ez most teljesen mindegy, inkább folytatom a mesélést.
Az elkövetkező pár napban beigazolódott a félelmem. Harry került engem. Bárhol kerestem azt a zöld szempárt, sehol sem találtam.
- Bella...
- Hm?
- Rémlik valami a múltkori buliból?
- Odáig tiszta minden, hogy elkezdtünk inni.
- Nem rémlik, hogy mondtál valamit Harrynek? Valamit rólam?
- Nem hiszem. Túl sokat ittam. Miért?
- Harry pár napja kerül.
- Várjunk! Dereng valami. Bakker! - csapott homlokára. - Sarah, nagyon-nagyon sajnálom!
- Tudtam, de miért? - legördült egy könnycsepp, amit még rengeteg követett.
- Hát Harryvel beszélgettem, amikor ő hirtelen megkérdezte hogy: ~ Sarah miért ilyen furcsa a közelemben? ~Erre én: ~ Te tényleg vak vagy! Szerelmes beléd, tiszta szívéből! ~
Ő: ~ Akkor miért nem mondta? ~Én: ~ Mert túlságosan félénk! ~ - És erre mit válaszolt? - töröltem meg a szemem.
- Olyan 5 percig csendben meredt maga elé, majd megitta a maradék sörét, és elment. Nyuszi kérdezte, hogy hova megy, de nem válaszolt.
- Vajon miért? Miért tette és teszi ezt?
- Fogalmam sincs. De Sarah, ugye megbocsájtasz nekem?
- Persze, részeg voltál. De most valamit el kell intéznem. - kiszaladtam a szobából. Beszélni akartam Harryvel. Végigjártam az egész házat, de sehol sem találtam.
A hát mögött egy park helyezkedett el. Annak a sarkában volt egy öreg és nagy fa. Remek hely volt, ha valaki egyedül akart lenni. Kifutottam, hogy megnézzem ott van-e. 
A fa alatt egy sötét alak gubbasztott.
- Harry! - kiálltottam, mire az alak megmozdult. Azzonnal odasiettem. - Harry beszélni szeretnék veled!
- Hagyj magamra... - nem nézett a szemembe.
- Kérlek halgass meg! - könnyek szöktek a szemembe.
- Mit mondhatnál? Most szeretnéd elmondani, amit Bella már elmondott?
- Miért fújod fel magad ilyen apróságon? Félénk vagyok, ahogy Bella is mondta.
- De ha félénk vagy, akkor is mondhattad volna. Szinte mindig a közelemben voltál!
- Bakker már! Csak azért tettem ezt, mert annyira tökéletes vagy, hogy megszólítani is alig mertelek! - már egyre gyorsabban hagyák el a cseppek a szemem.
Ekkor felkapta fejét, mélyen a szemembe nézett, aztán megcsókolt.

6. fejezet

 - Bella... Én szerelmes vagyok!
- Nekem mondod! Louis az enyém!
- Tiéd lehet. - indultunk vissza a szobánkba. - Az én szívem választottja Harry... Aww... Olyan sexy! - haraptam alsó ajkamba.
- Szerintem meg Louis a legsexybb... *-*
- Nincs kedvem veszekedni! - jelentettem ki.
- Okapi! Hé az mi? - mutatott az ajtónkra. -  Egy levél... *-*
- Kitől, kinek?
- Louistól, nekem! *-* Awwww... Kaparj össze! *-*
- Szedd össze magad! - mondtam nevetve, majd kitártam az ajtót. - Még el is kell olvasnod. 
- Oké-oké! - azzal elkezdte olvasni. - Úristen, úristen! Szerelmes levél!
- Ó, te mázlista! - mondtam tetetett durcival.
- Jaj, ne durcizz! - simogatta meg a hátam. - Egyszer biztos te is kapsz egyet Harrytől! Hisz', ki ne akarna egy ilyen gyönyörű lánnyal járni?
- Köszönöm "Nővérkém"!
- Nincs mit "Hugicám"!


Az első adás jövőhét szombaton lesz, ma pedig péntek van. Engedélyt kaptunk, hogy holnap lemehessünk a strandra.
- Bella! Holnap strand! :3
- De jó! *-* Szólok Louisnak.
- Már össze is jöttetek? 
- Aha, még szép! :3  Összehozzalak Harryvel? 
- Kösz nem, megoldom egyedül.
- Ahogy gondolod! Nem láttad a kedvenc bikinim? 
- A fürdőben nézted? 
- Még nem! Megvan köszi!  Szerinted ebben tetszenék Lounak?
- Biztosan. - előkerestem a sajátom. - És én ebben Harrynek? 
- Ebben biztos beléd szeret! - nevettünk.


* Másnap *


- Irány a strand! - kiáltotta mindenki egyszerre. 
- Bella? Bella? Hát itt vagy! - jött oda hozzánk Louis. - Szia Cica! Szia Sarah! - aztán Bella és Louis, mint a kutyusok összedörgölték az orrukat. Olyan cukik voltak együtt.
- Szia Nyuszi! - válaszolt Bella. 
- Szia Louis. Én akkor nem is zavarok. - hátráltam pár lépést, de ennek következtében nekiütköztem valakinek. - Bocsi! 
- Semmiség! - ekkor fodultam meg, és Harryvel találtam szembe magam. Éreztem, hogy elpirulok. Össze akartam gömbölyödni, mint egy süni, és elgurulni onnan. Harry pedig csak nevetett. [ Most biztos azt hiszitek, hogy túlspilázom ( van ilyen szó? :D ) az egészet, de ha a helyzetemben lettetek volna, úgy, hogy az én tulajdonságaimmal rendelkeztek, ti sem tettetek volna egyebet! ]
Nagyon zavarban éreztem magam.  Nem tudtam mit tegyek. Kínos csend támadt. 
- Izé... Tetszik a bikinid. Szép kék. - szólalt meg végül. 
- Kö-köszönöm. Köszi Bella. :* - tettem hozzá gondolatban. 
Csendben ballagtunk egymás mellett. A szívem repesett, hisz' mellettem sétált ő, Mr. Tökéletes. Viszont zavarban voltam, a köztünk lévő kínos csend miatt. Beszéltem volna, de nem tudtam mit mondjak.
- Végre ideértünk! Hé, Sarah! - azzal lefröcskölt. 
Csak nevetni tudtam. Boldog voltam, de legfőképp szerelmes.

5. fejezet

Nagyon jó barátok lettünk Bellával. Szinte elválaszthatatlanok. Együtt mentünk próbára, ha lehetett a strandra is. Csak egy baj volt. Egy kategóriában neveztünk, ezért megvolt rá az esély, hogy egyikünk nem jut tovább. A próbákon, ha erre gondoltunk, szinte mindig elbőgtük magunkat. Ám az idő telt. Eltelt egy hét, kettő. Elérkezett a nagy pillanat. Továbbjutunk, vagy nem? Mindketten, vagy csak az egyikünk? 
Először Bella került sorra. Hirtelen felcsendült gyönyörű hangja. Én, hogy ne vegyenek észre, hátul, elbújva hallgatóztam. Gyönyörű dalt választott, a hangja nagyon passzolt a dallamhoz. Egyszer sem csúszott, tisztán szólt. Befejezte a számot, és lélegzet visszafojtva figyeltünk. Továbbjutott. Örömkönnyekkel borított ölelésben részesített, ám szólt egy stábtag, hogy én következem. Mégegyszer megöleltem Bellát, aki jelezte, hogy szorít nekem, aztán beléptem. 

Megszólalt a zene, én énekelni kezdtem, de minden egyéb kiesett. Fogalmam sincs, hogyan énekeltem,  vagy hasonlók. Utána márcsak arra emlékszem, hogy Bella ölelget és gratulál nekem. Megtörtént, amire mindketten vágytunk. Mindketten továbbjutottunk. Mi voltunk az utolsó lány jelentkezők, a következő "fellépők"  a csapatok voltak. Az előbb már említett stábtag szólt, hogy a One Direction következik.


- Bella... - álltam meg. - Várjuk meg őket. Hallani akarom!

- Oké-oké. Meghallgatjuk. Nézd ott jönnek! - mutatott 5 közeledő srácra.

Az a fiú...- gondoltam. A fiú villantott rám egy mosolyt, mi pedig szinte elolvadtunk. Nevettek, majd tovább mentek. Simon már elfoglalta a helyét és figyelt. Felcsendült a zene, a fiúk pedig belekezdtek a Torn-ba.

Ámulattal figyeltük őket. Befejezték a számot, és vártak.  Várták Simon véleményét.

- Nekem tetszett. - szólalt meg végül. - Tovább jutottatok!

Itt nem csak a fiúk, hanem mi is hangos visongásban törtünk ki. Amikor kijöttek, gratulálni akartunk nekik, de csak ennyi jött ki:
- Gra-gratulálunk! Gyö-gyönyörű hangotok van fiúk!
- Köszi csajok! - jött oda hozzánk az egyik. Ő kicsit idősebbnek tűnt.
- A nevem Louis. Ők itt: Zayn, a szőke Niall, a göndör ott hátul Harry, Liamet pedig már ismerhetitek.
- Én Bella vagyok! Ez a hangtalan mellettem Sarah.
- Örvendek Bella, Sarah! Sajnos most mennünk kell. 

Láttam, hogy Louis beszél, de nem értettem a szavakat. Csak Harryt bámultam. Harry... Olyan gyönyörű ez a név! Észrevettem, hogy ő is engem néz. Egy pillanatra találkozott tekintetünk, ám elkaptam a fejem és éreztem, hogy egyre jobban elpirulok. 

4. fejezet

-Gratulálok! . mondta egyszerre Hannah és Apu.
- Rendben Sarah - jött oda egy stábtag - készülj fel. Automatikusan bejutottál a mentorok házába!
- ÚRISTEN! - visítottam. - Beköltözök a mentorok házába! El se hiszem....
- De hidd, pénteken költözöl. Igaz a jövőhéten, de pénteken. 
Repdestem az örömtől egész nap. Csak néha nem, amikor egy pillanatra úgy  éreztem, el kell mondanom a legjobb barátnőimnek. Ezzel csak annyi baj volt, hogy nekem nem voltak ilyeneim. Ekkor egy pillantra depis lettem, de el is felejtetttem mert szépen lassan pakoltam össze a bőröndömet. A hét gyorsan elment, máris hétfő volt. De a hétfő, a kedd és a szerda is nagon hamar elrepült. 24 órám maradt a költözésig. Hiába voltam félig kész, pánikba estem, hogy nem leszek kész időben. Csütörtökön szaladgáltam fel alá, mint az őrültek. Ám dél körül készen lettem. 
- Nézzük, megvan e minden? Ez megvan, ezt is beraktam, és azt is. Rendben, minden megvan. Készen állok a beköltözésre! - mondtam magamnak fülig érő szájjal.
Másnap kíváncsian ébredtem. Kíváncsi voltam, hogy kik lesznek a lakótársaim. És titokban reménykedtem, hogy az a srác is bejutott, akinek múlthéten nekiütköztem. Felnyitottam a bőrönd tetején lévő laptopot, és megnéztem kik lesznek a lakótársaim, ugyanis a honlapon már fent volt. Egyetlen név sem volt ismerős számomra. Azt is megtudtam, hogyha sikerül továbbjutnom, Cheryl lesz a mentorom.  A lehetséges bandákat néztem, akik a mentorok házába kerülnek. Megakadtam egy névnél: 'One Direction'. Fogalmam sincs milyen megindulásból, de azt gondoltam, hogy talán... az a srác... De miket gondolok! Hisz a srác szólóban ment! 
Lecsuktam a laptopot, és kimásztam az ágyból. A honlapon olvastam, hogy a házba kerülőknek, délután 2-re kell megjelenjenek a stúdiónál. Reggel 9 volt. Volt még 5 órám megjelenni a helyszínen. A nyitott ablakhoz léptem, és kihajoltam azon. Teleszívtam tüdőm a firss "reggeli" levegővel. Éreztem hogy már most nagyon meleg van. Akkor mi lesz 2-kor?!  Kivettem a szekrényből az egyedül maradt sortomat, - amit nem raktam be - és hozzá egy bő rövidujjút, ami alá egy toppot terveztem felvenni. Valahogy most az eddiginél is gyorsabban telt az idő, hamar dél lett. Miután megebédeztem, lezuhanyoztam és felvettem az előre kikészített ruhákat, napszemcsiben és egy egyszerű kalapban, bőrönddel készen álltam az indulásra. Mivel Apu dolgozott Hannah vitt el kocsival. Időben odaértünk. Rengetegen álltak ott, nagy volt a tömeg. Próbáltam ismerős arcokat keresni, de nem sikerült. Pontban kettőkor, megjelent a producer, és elvezényelt minket a házba. Mikor odaértünk leesett az állam. A ház szebb volt, mint álmaimban gondoltam volna. A szobák előre ki lettek jelölve, és stábtagok segítettek eligazodni.
Ott álltam az ajtó előtt. Két név állt rajta: ' Sarah Jones ' és ' Bella Flowers '
Izgatottan nyitottam ki az ajtót. Bent egy szőke, kék szemű lány fogadott. Fufrujában kék, és egyéb színes melír volt. Mikor meglátott vigyorogva hozzám szaladt és megölelt.
- Szia! Én Bella vagyok te pedig biztosan Sarah!
Beszélgetni kezdtünk, és a nap végére már mindent tudtunk a másikról. Hamar a legjobb barátnők lettünk.

3. fejezet

Az elkövetkező pár napban semmi érdekes nem történt. Egyik nap többet unatkoztam, mint máskor, néha kicsit kevesebbet. Ám azonban egy bő hét múlva ez megváltozott. 
Reggel 9 óra volt, de már árnyékban 30 fok. Álmosan másztam le a lépcsőn.
- Jóreggelt! Leveled jött! - közöntött Hannah.
- Szia. Kitől, mitől, honnan?
- Nem tudom. - mosolygott. Tudtam hogy tudja. - Nézd meg! - nyújtott oda egy borítékot lefelé fordítva.
- Oké, csak ébredjek fel. Utána elolvasom. - leraktam a konyhapultra a levelet és kitöltöltem magamnak egy kevés kávét, amit teljesen felöntöttem tejjel. Meg kell jegyezzem, ritkán kávézom, de ha igen, akkor is csak ilyen verzióban. Felkaptam a bögrét, és a levelet, és egy laza mozdulattal levetettem magam a kanapéra. 
- Na nézzük. - anélkül, hogy megnéztem volna kitől jött, felbontottam és olvasni kezdtem. 
- Na mit ír? 
- Azt hogy bejuttotam. Várjunk! MI VAN? Hogy jutottam be, ha lekéstem a nevezést?
- Há tudod, apáddal gondoltuk, sőt tudtuk, hogy "véletlenül" nem jelentkezel, ezért már rég neveztünk.
- A beleegyezésem nélkül.?
- Igen. De egy próbát csak meg ér. Menj el! - veregette meg a vállam.
- Mikor lesz? Ja kedden. Kedden? Ma kedd van! Még jó hogy 2-kor.
- Gyorsan találd ki mit énekelsz. Valami olyat amit szeretsz, mert akkor biztos sikerülni fog.
- Oké. - dobtam le a levelet a dohányzóasztalra. - Megyek gyakorolok! - azzal már a szobámban voltam. Meglepődtem, hisz tényleg gyakorolni kezdtem. Izgatottan énekeltem a sorokat, de mégis valahogy tetszettek. Csak énekeltem. Sikerült eldöntenem mit énekelek. Felpillantottam az órámra, ami delet mutatott.
- Sarah, ebéd! - hallotam Hannah kiáltását.
- Megyek! - kiáltottam, majd leszaladtam a lépcsőn.
Mikor odaértünk a meghallgatásra, a szívem iszonyatosan gyorsan vert, nagyon izgultam. De szerencsére Hannah és Apu is ott volt. 
- Gyere, mindjárt te következel. - figyelmeztett egy stábtag.
- Rendben. - válaszoltam higgadtan, de nagyonis ideges voltam. Féltem hogy elontom a szöveget, vagy hamisan éneklem a dalt és hasonlók. Amíg ez átfutott az agyamon, egy másik stábtag vezetni kezdett minket a színbad felé.
- Te jösz. Hajrá! - lökött föl a színpadra.


- Szia! - köszöntött elsőként Cheryl. 
- Mi a neved? - kérdezte Simon.
- Én.. ööö... A nevem Sarah Jones és 15 éves vagyok...
- És mit fogsz énekelni nekünk Sarah?
- A Lynyrd Skynyrdtől a Sweet Home Alabamát.
- Hajrá. - mondta Simon majd elindult a zene. A zene varázslat szerüen leoldotta rólam az idegességet, és felszabadultan, tiszta szívből énekeltem a sorokat.
- Azta, neked aztán szép hangod van! - áradozott Cheryl mikor befejeztem a számot. 
- Köszönöm. - válaszoltam örömittasan. Ez elkövetkezőekben elsorolták a "fellépésem" pozitíumait és negatíumait is.
- Akkor szavazzunk! - szólt Dannii.
- Nos Sarah, tőlem kapsz egy nemet. Szerintem még kicsit fiatal vagy ehhez, hiába van gyönyörű hangod.
- Ilyet Louis! Tőlem viszont igent kapsz! - vágta rá Cheryl.
- Tőlem is! - válaszolt biztatóan Dannii.
- Nos, Simon... te mit mondasz? Rajtad áll... - nézett rá Cheryl.
- Nos, én igazat adok Louisnak is, mert 15 évesen még tényleg nagyon fiatal vagy ehhez. De ugyanakkor a hangod gyönyörű, ezért találkozunk legközelebb Sarah!
- Úristen köszönöm szépen! - mondtam könnyekel küszködve, majd integetéssel levonultam a színpadról. A szülők arrébb voltak, így egy kicsit még egyedül sétáltam, ám nekiütköztem valakinek, aki a következő versenyző lehetett, mert úgy tűnt sietősen a színpadra akar jutni. 
- Bocsi, sietek! - amíg ezt kimondta, arra a pár pillanatra tekintetünk találkozott. Elmerültem arra az egy pillanatra gönyörű zöld szemeibe. 
- S-semmiség, én nem figyeltem. - léptem eggyet oldalra, majd kirobogtam az ajtón, és Apu nyakába ugrottam.

2. fejezet

Végre itt a nyár, amit annyira vártam! Nincs suli, így nem kell azt "élveznem", hogy rengetegen vannak körülöttem, mégis magányos vagyok.
Reggel kb. 10-kor másztam le a konyhába.
- Reggelt! - köszöntem, de csak Hannaht láttam.
- Szia! - mosolygott. Épp a postát hozta be.
- Hányadikáig lehet jelentkezni tudod hova?
- Ha jól tudom, holnaputánig. Jelentkezz hamar! Tudod már mit fogsz énekelni?
- Még nem. De talán valami régi amerikai rockot. Például Lynyrd Skynyrd-öt vagy hasonlót. Mi a reggeli?
- Csináltam mindenfélét. Menj egyél, én már ettem!
- Okés. - szökkentem a konyhába.
Megreggeliztem, majd besötétítettem a nappalit, és rávettem Hannaht, hogy amíg itthon van nézen meg velem egy vígjátékot. Legalábbis ő azt akart, én viszont egy Ghiblire gondoltam. Ugyanis én rajongok a Japán kultúráért. Végülis egy Ghibli, a Chihiro Szellemországban mellett döntöttünk.


Aztán elment dolgozni. Gondoltam, hogy megnézem A vándorló palotát is, de aztán meggondoltam magam. Felkaptam egy shortot, és egy színes, mintás pólót. Felhívtam aput:
- Hali! Kimehetek korizni a parkba?
- Szia Sarah! Menj csak, de mire hazaérek legyél otthon.
- Oké! Köszi! Szia!
- Szia!
Tehát felcsatoltam görkorim, de előbb felszaladtam a szobámba, felkaptam egy kis váltáskát, beldobtam a telóm, és a pénztárcám, aztán indultam. Bekoriztam a parkba. Már messziről láttam a jégkásás standot. Odagurultam, és azonnal vettem egyet. Leültem, megittam, elővettem a telóm és a fülesem. Elkezdten zenét hallgatni, miközben halkan dúdoltam hozzá. Mikor meguntam a korizást hazamentem.
Az órára pillantottam. 2 óra, tehát apa 2 óra múlva ér haza.
Addig mit csináljak? - gondoltam. Végülis elővettem a rajztömböm és rajzolni kezdtem. Azt terveztem, hogy egy lányt rajzolok gördeszkával. Másfél órát bajlódtam vele, de mivel nem lett olyan mint szerettem volna, ezért abbahagytam. Inkább leültem tévézni.
Átkapcsoltam egy zenecsatornára. Hallgatom, hallgatom, amikor megszólalt az mostani kedvenc számom. Felálltam elkezdtem táncolni és énekelni. Vége lett a számnak, de én továbbra is énekeltem a következő számot, és táncoltam hozzá. Épp amikor a legjobban belemerültem,  megjött apu. Elég érdekes képet nyujthattam, mert apa amikor meglátott kiejtette a sluszkulcsot a kezéből és hangos nevetésben tört ki.
- Köszi, bíztam benned! - mondtam, majd durcit tettetve leültem a kanapéra.
- Most ne hogy durcizz már! - ült le mellém. - Mit nézünk?
- Hát zenét hallgattam. Kapcsold ahova akarod. - adtam kezébe a távírányítót.- Nem vagy éhes?
- Köszi, nem! Mit csináltál ma?
- Hát, délelőtt filmeztünk Hannahval, utána kimentem korizni, rajzoltam, és leültem tévézni.
Néztük a tévét, kicsit később megvacsiztunk. Lefekvés előtt gitároztam egy kicsit, majd elaludtam.

1. fejezet

-Neeee... Mért kell felkellnem? - nyomtam ki az ébresztőt. Rájöttem, hogy ma még túl kell élnem egy évzárót. Felvettem az egyenruhám, felkaptam a táskám, és leszaladtam a konyhába.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Szia Sarah! - mosolygott Hannah.
- Apu már elment?
- Igen, már egy órája. Korábban kellett mennie. Csináltam egy nagy bögre kakaót, és sütöttem palacsintát! Jó étvágyat!
- Köszi! - láttam neki a reggeli eltüntetésének. Mikor lenyeltem az utolsó korty kakaót, az órára pillantottam. - Mennem kell, a végén még elkések az utolsó napon. Szia Hannah! Majd jövök! - felkaptam a táskám és elkezdtem szaladni a buszmegálló felé. Szerencsémre pont időben odaértem. Felszálltam és leültem a megszokott helyemre.
Az évzáró unalmas volt, az igazgató legalább egy órát dumált, a műsor pedig gagyi volt. ( Ugyanis nálunk az elsősök miatt elő szoktak adni valamit. ) Sajnálatosan vettem észre, hogy én még csak jövőre éretségizek, ezért még egy év visszavan. Sajnos, azt a hírt is megtudtam, hogy a kevés jelentkező miatt megszüntetik a gitár szakot. Mikor kiosztották a biziket, mindenki halálra dicsért a jó eredményeim miatt, ( legalább is a tanárok ) de engem nem izgatott különösen. Mindig kitünő tanuló voltam. Mikor végre vége lett, elkezdtem futni, hogy elérjem a buszt, de az pont előttem ment el. Felhívtam Hannah-t, hogy jöjjön értem, vagy küldje ide aput. Szerencsémre apu pont akkor végzet, és a gimi útba esett hazafelé ezért hazavitt.
Mikor hazaértünk ledöltem a TV elé. Később Hannah és apu is csatlakozott. Épp reklám volt, amikor megláttuk az 7. szériás X Faktor reklámját.


Szerintem nincs olyan gyönyörű hangom, apuék viszont másképp gondolták. Így rögtön megszólaltak:
- Sarah szerintem indulnod kéne, hiszen gyönyörű hangod van. - mondta Hannah miközben megsimogatta a hátam.
- Én ebben nem vagyok olyan biztos. Nem indulok.
- Na kérlek Sarah, a kedvemért... - szólalt meg apum is.
- Jó a ti kedvetekért megpróbálom. De nem fűzök hozzá túl sok reményt. És most csönd, mert folytatódik a film.
Megnéztük a filmet, megvacsiztunk, majd felmentem a szobámba. Elővettem a gitárom a tokból, beültem az ablakba és énekelni kezdtem. Mikor végeztem a számmal, akkor vettem észre Hannah-t és aput az ajtóban.
- Látod, látod. Megmondtuk. Gyönyörű hangod van.
- Ha ti azt mondjátok. - elraktam a gitárt, kitessékeltem apumékat a szobából, lezuhanyoztam, majd ledőltem aludni.

Bemutatkozás

Először is: Bloggerről hoztam át ide, mert sokan ajánlották.



A nevem Sarah Jones, és 15 éves vagyok. Londonban élek apummal, és barátnőjével, Hannah-val. A szüleim elváltak. Anyum és a hugom, Emma, Magyarországon, Budapesten élnek. Hianyoznak, főleg Emma, mivel barátaim nincsenek. Túl furának tartottak, ezért nem barátkoztak velem...
10 éves korom óta gitározom és próbálkozok az énekléssel is. Szerencsére, a gimiben, ahova járok, zene mint különóra megy, és itt gitározom.
Ez pedig az én történetem...