Haliii!
Bocsi, hogy nem résszel jövök, csak még nem tudtam teljesen megírni, ugyanis szóbeliztem:/
Nos, most egy saját gifet szeretnék megosztani:3
Én egyetlen Bellámnak!
Na haragudj, ha genyó vagyok....:I
Ja és sok sikert a 86. felvételidhez is:D
So. Lou4ever♥
Hey! Meghoztam az új részt! Hát... Ez most felettéb rövid lett:I De remélem azért elnyeri a tetszéseteket!:3
Jó olvasást!
' Vetesd el! Bár nekem mindegy, mindketten tudjuk, hogy mit mondtam! '
Szinte naponta kaptam ilyen üziket Harrytől. Twitteren, SMSben, ha valahol összefutottunk, de néha csak ezért felhívott.
Nemrég jártam orvosnál is, így pontosan tudom, hogy már egy hónapos terhes vagyok.
**
Apu ma délután fog hazaérni, így ma fogja megtudni.
- Hát végre megjöttél! - hallatszik fel Hannah vidám hangja. Azonnal leszaladok.
- Apuuuuuuu! - futok le hozzá, hogy átöleljem.
- Hát nem is hiányoztam?
- Ezt mégis mmiből gondolod? - nézek rá értetlenül.
- Régen mindig felugrottál a nyakamba. - mosolyog.
- Hááát, az most már nem megy. - nevetek kínosan.
- Hogy-hogy? Pár hónapja még sikerült. - húzza fel szemöldökét.
- Háát igen. - vakargatom a tarkóm. - Ez pöppet több mint egy hónapja nem megy.
- Tudod mit? Kipakolok a bőröndömből, utána pedig szépen leülünk, és elmeséled mi történ abban a 6 hétben, amíg távol voltam.
**
- Hát tudod... - fél óra múlva már a nappaliban ücsörgünk. - Nem tudom hol kezdjem.
- Talán az elején? - poénkodik.
- Oké. Amikor 7 évvel ezelőtt ideköltöztünk...
- Azért ne a legelején. - nevet.
- Te mondtad, hogy az elején. - nevetek én is.
- Jó, de azért ne ennyire.
- Tudod, volt tavaly év végén az a buli, ami után Harry és én...
- Igen tudom. - vág közbe.
- És, hogy amikor megtuttad...
- Igen, azt is.
- És a fenyegetés...
- Remélem nem merte megvalósítani... - jelenti ki, még higgadtan.
- Ami azt illeti...
- Sarah... Mond. Kérlek mond, hogy most csak poénkodsz...
- Sajnos nem... - hajtom le a fejem.
- Mit... - próbálja fékezni haragját. - Mit tett veled az a féreg?
- Megerőszakolt... - gyűlnek könnyek szemembe, ahogy felröppen egy-két emlékkép.
- Kérlek... Nézd meg, hogy jól be van-e zárva a bejárati ajtó!
- Rendben. De miért?
- Mert félek, hogy ha nem így van, akkor talán elpattan bennem az ideg, talán még megölném.
- Kérlek, fogd vissza magad. Még nem végeztem. - ülök vissza, miután megbizonyosodtam arról, hogy zárva az ajtó.
- Mi van még?!
- Terhes vagyok. - jelentem ki hirtelen.
Halihó! Meghoztam az új részt! Nem lett túl hosszú, nagyon izgalmas se, de ja:DD Jó olvasást!
UI.: Boldog Születésnapot az egyetlen, és utánozhatatlan Harold Edward Stylesnak!♥
Igaz, itt nem a legjobb alakként van feltűntetve, de attól még nagyon is szeressük:3♥
~ El kell mondanod neki...
- Tudom Bella, de félek...
~ Ne félj! Tudnia kell, hisz az ő gyereke!
- Oké, oké. De kérlek, gyere velem!
~ Rendben. 1 óra múlva nálad leszek.
- Köszi, akkor majd találkozunk. Szia! - teszem le.
Lassan egy hete tudom, hogy terhes vagyok. Bella és Hannah kivételével senki sem tud róla. Apu sem. Neki is el kell majd mondanom, amint hazaér az üzleti útjáról.
**
- Nézd, ott van!
- Hol? - keresem szememmel a srácot. Hamar megtalálom.
- Itt megvárlak.
- Biztos? Én, én...
- Menj már! - lök meg.
- Szi... Szia Harry... - sütöm le a szemem.
- Szia. - vigyorog pimaszul. - Mit szeretnél?
- El... El kell mondanom valamit...
- Nocsak. Mit? - húzza fel szemöldökét.
- Én... Terhes vagyok.
- HOGY MI?! - kerekednek ki a szemei.
- Igen, terhes vagyok, és te vagy az apa.
- Ebben miért vagy olyan biztos?!
- Hazz... - nézek rá. - Senki mással nem feküdtem le, csak veled. És amikor utoljára... Nos igen, akkor nem védekeztünk, ezt te is tudod. Amikor, azt tetted velem... - csuklik el a hangom.
- Oké, oké értem. - masszírozza ujjaival homlokát. - De, ez... Ez lehetetlen. Én... én nem állok készen az apaságra.
- Ezzel mire célzol? - nézek rá félve.
- Arra, hogy remélem elveteted.
- De... De az abortusz gyilkosság. És én nem akarok megölni senkit. Főleg nem a saját gyermekemet. - gyűlnek könnyek a szemembe, ahogy végigsimítok hasamon.
- Nekem mindegy. - rántja meg vállát.
- Tényleg? - emelem rá bizakodóan a tekintetem.
- Igen. De, abban az esetben, ha nem veteted el, se téged, se a gyereket nem akarom látni. Soha többé. Most megyek. Hali!
Könnyeimtől homályosan, de látom, ahogy eltávolodik. Nem hiszem el... Ezt teszi, és utána még ezt meri mondani?! Nem érdekel, ha soha többet nem is látom, de akkor is felnevelem a babát.
- Na? Sarah! Hahó! - integet Bella.
- Hh? Ja, mond. - törlöm meg a szemem.
- Mit mondott?
- Először nem hitte el. Utána azt mondta, hogy vetessem el.
- És mit fogsz tenni?
- Nem vetetem el. Felnevelem. Még akkor is...
- Akkor is ha...? - kérdez vissza.
- Ha soha többet nem látom Hazzt.
- Ez miért lenne így? - értetlenkedik.
- Mert azt mondta, ha megtartom, se engem, sem a babát nem akar látni soha többé.
Bella szemei kikerekednek. Ezt még ő sem várta volna.
- És meg akarod tartani?! Biztosan?
- Igen. Akármit érzek iránta, nem fogom ezért megölni a saját gyerekem...
- Egyszerűen...
- Nem tudod elhinni a kijelentését?
- Pontosan. Túl elhamarkodott volt. Vagy komolyan gondolta...?
- Soha nem fogjuk megtudni. Mindenesetre, elmegyek orvoshoz.
- Mégis elveteted? - húzza fel szemöldökét.
- Nem. De azért vizsgálatra elmehetek nem? - nevetek, mire ő csak furán néz rám, majd legyint egyet.
- Fura vagy, Sarah Jones...
- Vagy csak magyar. - kacsintok.
- Ja tényleg. - nevet.
- Nem szoktam kérkedni vele. - folytatom. - A magyaroknak nem túl jó a szerencséjük. Ha angolnak vallom magam, elkerül a balszerencse. Gondoltam én. De persze, hogy nem.
- De te alapjáraton is szerencsétlen, meg ügyetlen vagy nem? - nevet.
- Haha. Amúgy de. Képes vagyok átesni a saját lábamon.
- Képes vagy átesni a SEMMIN. - javít ki nevetve.
- Jóóó, oké. - nevetek. - Azt a kevés önbizalmam meghagynád?
- Tudod, hogy nem bántásnak szántam. - simogatja meg a hátam.
- Tudom hát... - mosolygok rá.
- Egyébként, én végig abban a hitben voltam, hogy kettőnk közül én leszek előbb anyuka.
- Amúgy én is. Mert ti tök jól elvagytok Louval, én meg... hát ja.
- Naaaa, azért ne gyötörd magad. És tudod, hogy én végig melletted állok majd.
- Tudom, és ezért nagyon hálás vagyok neked... - mosolygok.
