19. fejezet

Hey! Meghoztam az új részt c: Ez is fordulópont szerűség c: Ismét kicsit fura, dehát ja, hangulatvilág c: Jó olvasást! c:


- De ha adhatok egy tanácsot, inkább húzz vissza Magyarországra!  
- Hogy mi...?! - kiálltok könnyekkel küszködve. 

- Jól hallottad! Húzz vissza Magyarországra! Most! Azonnal!

Hangosan felzokogok, közben Harry továbbra is kiabál. 

Hirtelen két kar fonódik derekamra, és szorosan átölel.

- Kussolj! - kiabál rá Niall. Szembefordulok vele, könnyeim vállát áztatják.

- Jaj, nézoda! Megjelent a hősöd! Ő is elmehetne veled! A viszonzatlan szerelmes... Hh, nem is értem miért véded! Soha nem fog szeretni téged!

- Azt mondtam kussolj! - üvölt Niall. Szíve egyre vadabbul kalapál, és az ér a nyakán szinte szétrobban.

- Jaj Niall, csak nem ideges vagy?! - kérdezi cinikusan.

Végigsimítom Niall vállát, és megfordulok.

- Fejezd be! - kiáltok Hazzra még mindig sírva.

- Miért? Tán a gyenge lelkecskéitek nem bírják?!

- Miért?! - most minden dühömet kiadom magamból. - Miért érzed magad jogosultnak arra, hogy így beszélj velem és Niallel. Nekem lenne, annyi szenvedést okoztál már nekem! - lerázom magamról Niall karjait, és lendületből lecsapom Hazzt. Ő viszont reflexből visszaüt. 

- Auuuu! - jajdulok fel. 

A szőkeség megkerül, és a göndör "haverjához" lép.

- Hogy merted megütni?! Miért, miért vagy ennyire szar alak, Harry Styles?! - azzal nekiesik. Verekedni kezdenek, mindketten erős ütéseket mérnek a másikra. 

Végre a többi srác is észbekap.

- Fiúk! - szalad Liam. - Zayn, Lou segítsetek! Bella, hívd Pault!

- Gyere Sarah! - ölel át barátnőm, és arréb húz. - Ülj le, én hívom Pault!

**

- Hogy képzeltétek ezt?! - ordít Paul.

A kér srác hegekkel, véraláfutásokkal és egyéb jóságokkal tarkított arccal, lesütött szemmel ül.

- Válaszoljatok! Hogy képzeltétek ezt?!

- Én... Én csak Saraht védtem... - szólal meg Niall.

- Azt elnézzük... - int. - És te, Göndörke?

- Ez felbújtás volt! - tiltakozik.

- Tudjuk, hogy jogot akartál tanulni, de attól még beszélhetnél a mi nyelvünkön.

- Sarah provokált!

- Ez így volt? - fordul felém. - Kérlek meséld el az egészet.

**

- Aztán egymásnak estek. Itt elhomályosul minden, valószínűleg a hangos zokogás, és a könnyek miatt, de nagyjából ennyi. - érek a story végére.

- Értem. Mindent értek. Harry te velem jössz. - mutat rá. - Niall, te maradj itt Sarah-val. Sarah, előre is boldog szülinapot. Többiek, sziasztok! - int, majd elindul Harry kíséretében. 

- Hát már biztosan nem lesz túl boldog... - mormogom. De Niall valahogy mégis meghallja. Gyengéden átölel, és úgy suttog a fülembe.
- Ne törődj ezzel a képmutató majommal... Maradj itt... Nem engedem, hogy bántson...
- Sajnálom Nialler, de igaza van... Mármint nem adok neki igazat, de visszamegyek... Sajnálom...
- Biztos vagy benne? - kérdezi keserűen.
- Sajnálom... De igen.
- Akkor mit teszel...?
- Elmegyek. Megpróbálom felvenni a kapcsolatot anyummal. Ha nem sikerül... Hát valahogy megoldom... Régi barátnő, albérlet, vagy valami...
- Kérlek... Maradj itt... - szól keserűen.
- Nem tehetem...
- De igen! - csattan fel, közben elenged. Szemében könnyek csillognak. - Megteheted! Leszarhatod Harryt, nemes egyszerűséggel! Nem kell törődnöd vele! Nem, nem, nem! - rázza a fejét majd térdre rogy.
- Niall... - kisírt szemeimbe ismét könnyek gyűlnek. - Niall, kérlek... Kérlek ne sírj...
- Nem sírok, bőgök. - emeli fel arcát. - Bőgök, mert itt akarsz hagyni... Amikor összeverettem magam, csakis miattad! 

18. fejezet

Hali! Tudom, nagyonrégen hoztam részt, de most itt van!:3 A vége picit érdekes, mert mostanában egy személy miatt eléggé... Noshát ja, depi meg ilyenek :I Nem húzom tovább a szót, jó olvasást!:3



- Terhes vagyok. - jelentem ki hirtelen.
- Hogy mondtad? - kerekednek ki a szemei.
- Terhes vagyok.
- Mióta?
- Kicsit több mint egy hónapja.
- Szóval akkor az apa...?
- Harry... - válaszolom, mire megzörren a mellettem heverő mobilom. - Hhh? Ahj... - sóhajtok. Egy újabb 'Vetesd el!'-üzi Harrytől.
- Mi az? - kérdezi apu, én pedig lassan megmutatom neki a kijelzőt.
- Mit mondott? - kérdezi miután gyorsan átfutja.
- Azt, hogy vetessem el. Különben se engem, se a babát nem akarja látni. Soha többé.
- És mit fogsz tenni?
- Megtartom. - jelentem ki határozottan. 
Ő egy mosollyal arcán megsimítja hátam.
- Határozott, és eltökélt vagy... Akárcsak édesanyád.
Szavaira könnyek gyűlnek szemeimbe.
Anyu... Már 5-6 éve a hangját se hallottam.
- Hiányzik? - suttogja.
- Nem is kicsit... - törlöm le könnyeim.

**

Április. Már 3 hónapos a csöppség a szívem alatt. Illetve hó végén betöltöm az 'édes' 16-ot. Hát ez valahogy nem lesz olyan édes. Nem lesz hatalmas bulim, nem fogom holtrészegre inni magam. Nem, semmi hasonló, hisz mindent meg szeretnék tenni azért, hogy a baba a lehető legegészségesebb legyen.

Apropó baba. Ma megyek vizsgálatra, és ma azt is megtudom, hogy fiú-e vagy lány.

**

- Jó napot Dr. Blake! - lépek be mosolyogva.
- Szia Sarah! Na, ma megtudjuk a baba nemét, nemde?
- De. - válaszolom mosolyogva, miközben felfekszem az ágyra. 

- Ó, hát nagyon ügyesek vagyunk. Pont úgy fekszik, hogy tökéletesen látszik. Egy egészséges kislányhoz van szerencsénk.
- Egy igazi kishölgyhöz... - suttogom.
- Akkor 2 hét múlva. Egyébként az apuka is ennyire örül a csöpségnek?
- Hát... Tudja... Nem igazán... Ő... Ő csak bosszulni akart... A babát nem tervezte... Azt szeretné... Hogy vetessem el... Bár ez most már nem lehetséges... - magyarázom el nagynehezen.
- Értem. Szabad tudnom személyét?
- Harry. Harry Styles. - hangomba egyre több düh vegyül, ahogy kiejtem nevét.
- Ő abban az X Factoros bandában volt, nem?
- De, a One Directionben.
- Ja, tényleg, Direction. A lányom nagy rajongójuk. Harry a kedvence.
- Üdvözlöm a lányát. És bár nem ismerem, de biztos, hogy jobbat érdemel, mint Hazz. Akkor 2 hét múlva. - ülök fel.
- 2 hét múlva. Szia Sarah! - int.
- Viszlát Dr. Blake!

**

25-e. Holnap szülinapom.


Szia Sarah! Nincs kedved eljönni velem sétálni? Hívj fel! Bella.xx


Azonnal visszahívom.
- Szia!
~ Szia! Na, jössz?
- Öhm, ja. Miért ne?
~ Oksi! Fél óra múlva nálad leszek!

**

- Gyere!
- Miért vagyunk itt? A park ezen részén senki se jár...
Nem válaszol, csak fülig érő mosollyal néz rám.
- Bella mit mosolyogsz? És mégis mi a francért van itt ennyi lufi a szivárvány vidám színeiben? Bella, válaszolj! - fordulok vele szembe.
- MEGLEPETÉÉÉS! - üti meg 4 ismerős hang a fülem, a hátam mögül.
- Fiúk, ti mit...? - fordulok meg. Niall, Liam, Zayn és Lou vigyorogva állnak előttem.
- Boldog Szülinapot! Előre is... - ölel át nevetve Niall.
- Hát öhm... Izé... Köszönöm. Ki találta ki?
- Bella. - nevet tovább.
- Mondtam, hogy ne! - súgom oda Bellának.
- Nem érdekel. Megérdemled.
- Mégis miért érdemelném meg? - értetlenkedek, miközben kivonom magam Niall öleléséből.
- Mert. És téma lezárva. - kacsint.
- Ahogy érzed. - rántom meg a vállam. - De remélem hoztatok sütit.
- Igen. Ne tudd meg milyen nehéz volt Niallt visszatartani. - nevet Liam.
- Jaaa, mindet meg akarta enni. - teszi hozzá Zayn.
- Niall márcsak ilyen. - röhög fel Lou, mire Niall ártatlan vigyorral arcán megrántja vállát.

Hirtelen beugrik. Dehát ők öten vannak...
- Hazz nincs itt. Nem is szóltunk neki. - szólal meg hirtelen Liam.
- Egyrészt miattad. - szólal meg Lou is. - Másrészt Niall miatt. - mutat rá. - Azóta alig tűri meg maga mellett.

Óvatosan Niallre pillantok. Maga elé bámul, és látszik rajta, hogy egyre dühösebb, ahogy a göndör srácot emlegetjük. Erről a nyakán kidudorodó ér is árulkodik.
Nyugtatásképp vállára helyezem a kezem, és biztatóan szólok hozzá:
- Nyugi... Ne gondolj rá, annál rosszabb lesz. Tapasztalat. - vigyorodok el.
Felemeli fejét és rám mosolyog. Láthatóan lenyugodott.

**

Már szinte az összes sütit felfaltuk Niallel, nagyon jól érzi magát mindenki. Aztán hirtelen egy ismerős, ám utált hang üti meg a fülem. Egy hang, aminek hatására hideg futkos a hátamon.
- Óóó, csak nem szülinapod van?
- Mit keresel itt? - kérdezem mérgesen, miután lenyomok egy rögtönzött hátraarcot.
- Nem válaszoltál a kérdésemre. - húzza féloldalas mosolyra száját.
- Te se az enyémre.
- Erre jártam. Őnagysága válaszolna végre a kérdésemre?
- Miért érdekel az téged?! Azt mondtad, soha többé nem akarsz látni! - emelem fel a hangom.
- Nyuuuuugi. És valóban így mondtam. Ragaszkodnál ehhez? Azt hittem szeretsz... - próbál megölelni, de ellököm magamtól.
- Szerettelek, de te nem. Nem tettél semmit, amikor miattad akartam öngyilkos lenni. Továbbra is átnéztél rajtam. Aztán lefeküdtünk, és megfenyegettél... - gyűlnek könnyek szemembe. 
- Próbáltam neked visszavágni, hogy szenvedj végre te is, erre megerőszakoltál. Persze terhes lettem, erre azt mondtad, vettesem el vagy se engem, se a lányunkat nem akarod látni soha többé. Ezekután még elvárod, hogy hízelegjek?! - hangom már 160-180 decibel körül lehet.
- Lányunk lesz...? - kérdezi félénken.
- Akkor kijavítom magam. Lányom lesz. Ugyanis te eddig ellenezted.
- Lányom lesz... - suttogja. - Lesz egy kis Darcy Styles...
- Khm. Maximum Darcy Jones.
- De... Az én lányom is...
- Eddig ellenezted. Akkor már most se legyél mellette jó?! - akadok ki.
- Jó! Oké! Felőlem bármit csinálhatsz! De ha adhatok egy tanácsot, inkább húzz vissza Magyarországra!