12. fejezet

Here is new rész:D Próbálok mostanában hosszabakat, és izgalmasabbakat hozni:3 Jó olvasást!.xx 

- Sarah! -rohan be Hannah a hangos zokogásomra.
- Hagyj, kérlek... - szipogom.
- Dehogy hagylak! Így csak akkor sír az ember, ha sok minden felgyűlt benne, és most adja ki magából. Így van?
- Így... - törlöm meg a szemem. 
- Mondj csak el mindent! - ül le mellém.
- Tegnap, vagyis inkább ma hajnalban... A részeg Harry és én...
- Lefeküdtetek? - kérdezi óvatosan, mire én aprót bólintok.
- Ez az, amire nem vagyok büszke...
- Értem... - sóhajt. - Én sem beszélnék róla... De mégis, hogy történt? Mármint tudom, hogy részeg volt, de azt is tudom, hogy nem túl jó a kapcsolatotok...
- Hát ő megpróbált megcsókolni, aztán nem ellenkeztem, és...
- Miért nem ellenkeztél?
- Mert egyrészt bele vagyok zúgva, másrészt én sem voltam teljesen józan...
- Értem. - ismétli önmagát. - De, ugye védekeztetek?
- Persze. Hülyék nem voltunk, csak részegek. - nevetek.
- Azért! - nevet, majd feláll. - Hozzak egy teát, vagy valamit?
- Nem köszi. - állok fel, és a füdő felé veszem az irányt.

Miután lezuhanyoztam, laptopom társaságában elterülök az ágyon. Olvasgatom a twittert:
@DaniellePeazer: Szuper buli volt!:D @BellaFlow @Sarah_Jones
@BellaFlow: Na látod, @Sarah_Jones, megérte kimozdulni a házból!:D 
@NiallOfficial: Skacok, marhajó buli volt!:D @Harry_Styles emlékszel vmire?:D Mert még @Sarah_Jones-sal távoztál:))
@Harry_Styles: @NiallOfficial Ne is mond! Nem akarod tudni...
@NiallOfficial: @Harry_Styles Oh... @Sarah_Jones, te nyilatkozol?:D

Elkezdek válaszolgatni:
@Sarah_Jones: @DaniellePeazer @BellaFlow Az volt bizony:D♥
@Sarah_Jones: @BellaFlow Megérte:3 Félig-meddig >< #amitbeszéltünk
@Sarah_Jones: @NiallOfficial @Harry_Styles Niall, nem akarod tudni... Egyikünkből sem tudod kiszedni.

Azonnal érkezik válasz:
@Harry_Styles: @NiallOfficial @Sarah_Jones, most az egyszer egyetértek Sarahval.
@NiallOfficial: @Harry_Styles @Sarah_Jones Csak most az egyszer?:o És miért neeeeeeeeeem?:D
@Sarah_Jones: @NiallOfficial @Harry_Styles tegnap nem ezt mondtad... Btw Niall, mert nem:p

- Sarah! - töri meg Hannah hangja a halk pötyögéssel tarkított csendet.
- Megyek! - kiáltok, és lecsukom a laptopot.
- Jössz már?!
- Jövök! - szökkenek le az utolsó lépcsőfokról.
Hannah a konyhában áll, mellette a mosolygó kis ír manó, Niall.
- Látogatód jött. - mosolyog.
- Szia Niall! - lépek hozzá, és megölelem. - Minek köszönhetem látogatásod? - kérdezem meglepetten.
- Ha twitteren nem, hátha élőben kiszedek belőled valamit.
- Miért vagy ennyire kíváncsi? - épül bennem a düh.
- Inkább menjetek, és beszéljétek meg a szobádban! - lök Hannah mosolyogva a lépcső felé.
- Gyere. - intek kedvetlenül.

**
- Na, mi volt? - huppan le ágyamra.
- Figyelj ide Niall James Horan, azt mondtam, NEM.
- Naaaa... Létszi...  - viselkedik úgy, mint egy ötéves.
- Miért érdekel téged életem legrosszabb estéje?! Vagyis inkább, hajnala... - sóhajtok és lehuppanok mellé.
- A legrosszabb? - húzza fel egyik szemöldökét. - Pedig én úgy tudtam, hogy bele vagy zúgva Harrybe, és ezért vállaltad, hogy hazakíséred.
- Igen, így van... És pont ezért volt a legrosszabb...- gördül le egy könnycsepp az arcomon.
- El akarod mesélni? - símítja meg a vállam.
- Nem akarlak untatni... -  törlöm meg a szemem.
- Nem untatsz... Mesélj nyugodtan. -  küld felém egy bíztató mosolyt.
- Le... Lefeküdtünk... - csuklik el a hangom.
Halkan bólint.
- Részeg volt, és próbált megcsókolni. Hosszas gonsolkodás után visszacsókoltam. Ezt ő úgy vette, hogy ma bármit megtehet, és... érted. Hozzáteszem, hogy én sem voltam teljesen józan.
- Értem... És motmár azt is, hogy miért nem akartátok elmondani.
Mindkettőtök számára ciki.
- De rendesen. - nevetek kínosan. - Köszönöm... - nézek nagy kék szemeibe.
- Mégis mit?
- Hogy meghalgattál... És hogy nem röhögsz ki, nem mondod a képembe, hogy milyen hülye voltam, hanem megértesz...
- Igazán nincs mit. - mosolyog, és magához szorít. - Akkor megyek is. -áll fel.
- Rendben, ha gondolod. Lekísérlek.

- Szia! - integet, és elindul.
- Szia! - integetek én is. - És mégegyszer köszönöm!
- Mondtam, hogy ne köszönd! - kiált vissza, majd eltűnik az utca végén.

**
Visszaülök a laptophoz, azonbellül a Twitterhez. Niall már tweetelt is.:
@NiallOfficial: @Sarah_Jones Köszönöm, hogy ennyire bízol bennem és lemondtad:3♥ @Harry_Styles Picipaci pipilője a popidba, belőled semmit sem lehet kiszedni:D

Érkezik egy DM-m. Harrytől...
Harry Styles: Elmondtad neki?!
Sarah.xx: Mit tettem volna? Beállított, hogy ha itt nem tud semmit sem kiszedni belőlem, akkor majd élőben. Hiába mondtam nemet, ő nem tágított.
Sarah.xx: Egyébként sokkal kedvesebb és megértőbb volt, mint te.
Harry: És most vegyem feleségül?! És tehettél volna mást is.
Sarah.xx: Tudod, én nem vagyok olyan bunkó, mint te!
Harry: De akkoris?! Tudtommal te is olyanannyira szégyelled, mint én! Akkor miért mondtad el?!
Sarah.xx: Ne mond, hogy te nem szoktad kidumálni a lelked!
Harry: De miért pont Niall?!
Sarah.xx: Nem ő tudta meg először!
Harry: Másoknak is elmondtad?! Ki tudja még?
Sarah.xx: Hannah, és Bella.
Harry: Apud?
Sarah.xx: Nem, ő nem.
Harry: Hála az égnek! Ha megtudja, nekem végem. De akkor téged sem kíméllek!

Lecsukom a laptopot. Csak Harry szavai visszhangzanak a fejemben: "... téged sem kíméllek!" " ... téged sem kíméllek!"
Könnyek szöknek szemembe. - Hannah!
- Mond, mi baj? - jelenik meg azonnal, lihegve az ajtómban.
- Kérlek... Kérlek ne mond el apunak...
- Nem fogom, nyugodj meg!
- Köszönöm! - ugrok ki az ágyból, hogy megölelhessem. - Nem szabad tudnia... - suttogom. - Nem szabad...

11. fejezet

Meghoztam az új részt:3 Kicsit hosszabbat próbáltam, reméltem sikerült is:D

De eljött, amit marhára nem vártam. A reggel.

**

- Mi a jó szent isten?! - hallom Harry szitkozódását, ami kizökkent az álom világából.
-Hm? - dörzsölöm a szemem. Mikor felülök, és kinyitom a szemem, egy rémült arccal találkozom.
- Te meg?! - néz rám úgy, mintha én lennék az Alien.
- Biztos tudni akarod? - habozok.
- Hát még szép! - néz rám értetlenül, aztán az ágy körül szanaszét heverő ruháinkra pillant. - Van egy tippem... - teszi hozzá - De nem, az nem lehet!
- Pedig de. Tegnap este, vagyis inkább ma hajnalban...
- Hogy mertél rámmászni?! - kérdezi dühösen.
- Rádmászni?! Nem én mondtam azt, hogy: ,,Csak egy csókocskát... Létszi... Tudom, hogy akarod..." - utánozom Harry hangját.
- Jesszusom, ez tényleg így volt... - nyomja fejét egy párnába - Hogy lehettem, ennyire részeg?! - kiáltja el magát.
Még motyog valamit a párnába, majd elhajítja, és az ágy körül vizsgálódik.
- Ha azt, keresed, akkor igen... Megnyugodhatsz, védekeztünk.
- Hála az égnek! - tesz úgy, mintha imádkozna.
- De létszi, fejtsd már ki, hogy miért is fektettelek meg!
- Hát, az egész úgy kezdődött, hogy a bulin holtrészegre ittad magad...
- Odáig még megvan. - vág közbe.
- Nos, amikor a buli végetért, a lányokkal szétosztottuk, hogy ki kit kísér haza. Bella mondta, hogy ő elkísér téges is, és Lout is, de én közbeszóltam, és felajánlottam, hogy hazakísérlek. Ez így is történt. Még útközben azon gondolkoztam, hogy felkísérlek a szobádba, és  megvárom amíg elalszol. Mikor felértünk, csuktam volna be az ajtót, de te nekilöktél, és próbáltál megcsókolni. Amikoris nem csókoltam vissza, te nyüszögni kezdtél, és akkor hangzott el ez a mondat.
Látszik Harry arcán, ahogy szépen beugranak neki a történések, amiket mesélek.
- Aztán hatalmas belső vívódás után visszacsókoltam.
- Ezen felbátorodva az ágyra löktelek. Te kérdőre vontál, de én lepisszegtelek, aztán... - rázza meg a fejét.
- Aztán hát... Igen.
- Vhaaaaaa... - kiált Harry egy másik párnába - Miért tettem ezt?
- Én nem tudhatom... - suttogom.
- Én meg azt nem tudhatom, hogy miért hagytad magad! - néz rám úgy, mintha én lennék a bűnös, holott ő az.
- Hahó? Nem esik le, hogy beléd vagyok zúgva, és ezért kerültél?! - gyűlnek könnyek a szemembe, amiket azonnal eltávolítok szememből. - Amúgyis, bátraké a szerencse.
- Shhh... - rázza meg a fejét.
- Most mond, hogy te nem tetted volna ezt a helyzetemben!
- Hát, ha egy ilyen jó pasiról lenne szó, mit én... - mosolyog önelégülten -, akkor akkor de.
- Na látod.
- Jó, oké. Amúgy, mostmár reggel van, felkeltem, szóval elmehetsz.
- Kedvesebben nem is mondhattad volna. - tártam szét a kezem, hogy hangsúlyozzam a szarkazmusom.
- Haha. Na mehetsz!
- Felöltözhetek?!
- Nem. - mosolyog pimaszul.
- Na ne szórakozz! Inkább húzd fel a cipzárt, pls! - fordulok neki háttal, mire ő óvatosan felhúzza azt.
- Köszönöm, állok fel, hogy felvehessem a cipőm.

- Akkor, hali! - lépek ki az ajtón.
- Cső. - válaszol.

**
- Megjöttem! - lépek be mosolyogva az ajtón.
- Hali! - mosolyog Hannah. - Na, mi volt?
- Jó volt. - válaszolom egyszerűen.
- És hol aludtál?
- Harrynél... - válaszolom gyorsan, majd felfutok a lépcsőn.
- Naaaa... - mosolyog Hannah, és utánam fut.
- És, mi volt? - csukja be az ajtót.
- Inkább hagyjuk... - veszem le cipőm.
- Na... Mesélj csak! - ül le az ágyra.
- Mondtam, hogy nem szeretnék róla beszélni.
- Miért? - néz rám értetlenül.
- Mert 1: Cikis. 2: Nem szabadott volna. 3: Harry ezentúl val'szeg mégjobban fog kerülni miatta.
- Na, most már még kíváncsibb lettem! - nevet.
- Aki kíváncsi, hamar megöregszik, szóval szerintem inkább ne.
- Jó, ha te mondod! - legyint majd elhagyja a szobát.
Becsukom az ajtót, majd lecsúszom,  és gondolkodni kezdek. Miért hagytam, hogy ez történjen? És vajon mi lesz ez után? Fogalmam sincs. Abban a pillanatban megcsörren a mobilom.
- Hali! - veszem fel.
~ Szia, mizujs? Mi volt tegnap? - szól a kagylóba Bella.
- Semmi, hazakísértem, és inkább hagyjuk.
~ Na, mi volt?
- Inkább hagyjuk... Nem vagyok rá büszke, mert val'szeg nem szabadott volna, és érted.
~ Csak nem hagytad a részeg Harrynek, hogy megfektessen? - kérdezi nevetve.
- Ne... nem. - válaszolom dadogva.
~ SARAH JONES! Ezt te sem gondoltad komolyan, igaz?!
- Mondtam, hogy nem vagyok rá büszke! Én sem voltam teljesen józan!
~ Nem ittál annyit, hogy arra hivatkozz!
- Akkor mire hivatkozzak?!
~ Arra, hogy mekkora egy hülye vagy!
- Jó, hülye voltam. Boldog vagy?!
~ Hiába vallod be, hogy hülye voltál, attól még nem tudod visszavonni.
- Tudom! - kelek ki magamból. - Elhiszed, hogy tudom?!
~ Oké, oké. Nyugodj le.
- Nem nyugszom! Már elegem van!
Bella nem válaszol, csupán megszakítja a vonalat.
- Elegem van... - suttogom, miközben lehuppanok a földre.
És rákezdek arra a tevékenységre, amit azóta, hogy kikerültem a korházból, csak esténként, halkan, hogy senki se hallja, úgy műveltem.