10. fejezet

Ez a rész kicsit ilyen-olyan lett, de ez ma már a második rész :))

A napok teltek, a szombat hamar eljött. Ahogy Bellának ígértem, egyberucit vettem fel. Égszínkék színét egyszerűen imádtam. Nem egoból, de jól áll nekem a kék. Hozzá egy egyszerűbb, telített talpú, kék magassarkút vettem fel, a hajamat pedig szépen kivasaltam. Sminket összevissz egy kis alapozót dobtam fel, ugyanis elég sápadtszínem volt, hideg évszak lévén.

Hét óra van, Belláék pontosan érkeznek.
- Sziasztok! - szállok be az autóba.
- Szia! - köszönnek egyszerre.
- Mizu? - hajol hátra Bella.
- Semmi. - mosolygok rá.
- Jobban vagy már? - simítja meg alakarom.
- I-igen... - válaszolok habozva.
- Akkor jó. - küld felém egy bíztató mosolyt, majd visszafordul, ugyanis megérkeztünk a buli helyszínére.

- Húúú, tényleg mindenki itt van. - nézek végig a tömegen.
Bárkivel találkozom, mindenki kedvesen köszön, és megkérdezi jobban vagyok-e. Liam, Niall és Zayn is kedvesen odajön, ám Harry kerül. De nem érdekel. Jó, bellül tényleg fáj egy kicsit, de nem akarom, hogy tudja. Nem adom meg neki ezt az örömöt.
- Milyen jól áll ez a ruha! - zökkent ki gondolatmenetemből Niall.
- Megy a szemed színéhez. - mosolygok.
- És tényleg... - nevet Liam is velem.

A buli nagyon jó, az elfogasztott alkohol mégjobban emeli a hangulatot. Igaz, én és Bella kijelentettük, hogy nem iszunk annyit, ám a fiúk eldöntötték, hogy józanon nem távoznak.
Ehhez hűek is voltak, egymás után ürítették ki a poharakat.
A buli esélyt adott arra is, hogy "megismerjük" Liam barátnőjét, Daniellet, aki háttértáncosként szerepelt a fiúkkal. Zayn is egy lánnyal jött, de ő valahogy nem volt ismerős számomra.
Az idő már hajnal felé közeledett, mikor elkezdtek elszállingózni az emberek. Bella, a fiúk, és én maradtunk utolsónak. Elosztottuk, hogy Bella Lou-t, Dani Liamet, A titokzatos lány Zaynt kiséri haza. Niall a házigazdánál aludt.
- Akkor ha kell, én elviszem Harryt is. - ajánlotta fel Bella.
- Nem kell... Megoldom én... - erőltettem hozzá egy apró mosolyt.
- Nem Sarah, nem kérhetlek ilyenre.
- Nem te kértél, én ajánlottam. Megaztán, Lou is elég, nem hogy mellé még Harryt is elvidd...
- Rendben. Ha... Ha így gondolod...
Elbúcsúztunk a házigazdától, és elindultunk, egy darabon mindenki együtt ment, aztán folyamatosan váltak le a párok. Harry lakott a legmesszebb.
- Harry hol a kulcsod? - kérdeztem, mikor odaértünk.
Turkált kicsit a zsebében, majd kezembenyomta.

Kattant a zár, én pedig kitártam az ajtót, hogy Harry betámolyoghasson rajta. Úgy tervezem, hogy felkísérem a szobályáig, nehogy a lépcső közepén aludjon be.
- Melyik a szobád? - suttogom.
- A-az... - mutat egy sötét ajtóra.
- Rendben. Gyere...
- Oké... - dől belőle a piaszag.
Belököm az ajtót. - Menj csak... - mosolygok rá. Egyszerűen szörnyen viccesen néz ki. Ahogy segítség nélkül alig tud egyenesen lépni, és hasonlók.
Belép, én pedig elfordulok, hogy becsukjam az ajtót.
Mikor visszafordulok, hirtelen az ajtónak lök, ás ajkait enyéimre tapasztja.
Minden átfut az agyamon... Az oké, hogy részeg, de azért ennyire ne lenne magánál... A buliban tudomást sem vett rólam, most viszont vadul fallja ajkaim.
Hirtelen tette miatt nem csókoltam vissza, ami hatására halkan nyüszögni kezd, és elvál tőlem, hogy fülemhez hajolhasson.
- Csak egy csókocskát... Létszi... Tudom, hogy akarod...
Sajnos nagyon is jól tudja. Eszem bármennyire próbál ellent mondani, végül, mikor újra arcomhoz hajol, visszacsókolok.

Harry felbátorodva átkarolja derakam, megfordul, és az ágyra lök.
- Ha... Harry... - dadogom elpirulva.
- Psszt! - tesszi hosszú ujját ajkai elé. Újra nekem esik, egyre vadabbul csókol, és ruhám alját egyre feljebb tűri.
Ha most arra készül, amire gondolok, akkor... Akkor nem tudom mit tegyek... Talán már a csókot sem szabadott volna megengednem. Hiszen, ha kijózanodik, már a világon sem létezem. De talán ha... Ha mégis hagyom, hadd történjen meg, akkor talán... Talán már közelebb kerül hozzám. Végülis, bátraké a szerencse.

Lerúgom magassarkúm, amit ő mosollyal jutalmaz. Tudja, hogy benne vagyok a játékban, ezért nem fogja vissza magát. Kicsit megemel, hátamhoz nyúl, és a ruhám cipzárjával bajlódik.

**
Megtörtént az, amire legbellül azóta vágytam, hogy legelősször, a meghalgatáson összeütköztünk.A részeg Harrynek adtam ártatlanságom. Az eszem elnyomta részben az alkohol, részben pedig azok az érzések, amiket az este folyamán magamba folytottam. Nem akartam, hogy eljöjjön a reggel, hogy Harry felkeljen, és másnaposan rájöjjön arra, mit is tett tegnap este...

9. fejezet

Bocsi a sok késésért, csak széjjelszed a suli :( Ezért próbáltam most kicsit hosszabb rézt hozni :))))

Sötétség, és fájdalom... Bakker, nem sikerült.
-Sarah! Sarah, mi történt?! - hallok egy ismerős hangot a távolból. A hang egyre közelebb jön. Hirtelen egy kezet érzek felkaromon.
- Sarah? Sarah válaszolj! - Hannah az. Óvatosan rázogat. - Sarah! Sarah, kérlek.... - csuklik el a hangja. Előveszi a telefonját, és tárcsázza a mentőket. 
Összegyűjtöm minden erőmet, ám ez annyira elég, hogy halkan nyöszörgök.
- Istenem Sarah... Mi történt? - ekkor pillant fel a nyitott ablakra. - Sarah, ne... Miért?!
Távolról sziréna hallatszik. Közelednek a mentők. Amint kiérnek, gyorsan és óvatosan ellátnak, majd Hannah kíséretével korházba szállítanak.
- Mi történt? - kérdezi a mentőorvos.
- Nem tudom... Fogalmam sincs. Nem rég értem oda én is... - hangja remeg. Fél, nem érti mit tettem, és miért.
Elszendergek, mikor felébredek, már egy kórteremben találom magam. Hannah mellettem ül.
- Mi történt? - hangom gyenge, rekedt, és remeg.
- Sarah! - ugrik fel Hannah. Ezekszerint ő is elszendergett.
- Miért vagyok korházban? Várjunk... Te hívtad a mentőket nem?
- Igen. De mond Sarah, mi történt? - szemeiben el nem hullajtott könnycseppek csillognak.
- Le-leugrottam... - válaszolom habozva.
- Miért? - kérdezi elcsukló hangon.
Nem tudok válaszolni. Túlságosan fáj... Azon kapom magam, hogy könnycseppek sora hullik szememből.
- Ha... Harryvel kapcsolatos?
Válaszul aprót bólintok.
Hannah hangosan sóhajt egy nagyot, majd feláll.
- Megyek szólok egy nővérnek, hogy felkeltél.
- Hannah...
- Hm? - fordul vissza.
- Kérlek mond nekik, hogy ne küldjenek pszichológust...
- Rendben. Ha így szeretnéd... -hajtja le fejét.
Az idő telik, bejön egy orvos, kettő. Vizsgálnak, véleményeznek. Mondhatni hülyének néznek, amiért megtagadom a pszichológust. De ez az én életem, én döntésem. Szóval elfelejthetik...
**
Két héttel később kiengednek a korházból. Még ott kaptam egy levelet a producertől, hogy nagyon sajnálja, de sajnos a "balesetem" miatt az X Factor számomra véget ért.
Hát hazakerültem. Bellával nem beszéltem, ahogyan egyik régi versenytársammal sem. Az idő telt, Bella 4.-ként kiesett. A fináléban viszont még ott voltak a fiúk. Akármennyire nem akartam nézni, mégis kellett, hiszen Hannah teljesen rajongója lett az 1D-nek.
- Kezdődik, kezdődik! - kapkod Hannah a távirányítóért.
- Jó... - sóhajtok, majd átkapcsolom.
Énekel egy srác, majd a műsorvezető a One Direction-t konferálja fel. Hannah szemei csillognak, ahogy az 5 srác megjelenik és belekezdenek a kiosztott szerelmes számba. Magamban átkozom az operatőrt, amiért Harryre közelít, ő pedig a kamerába villantja gödröcskés mosolyát.
- Megyek, álmos vagyok. - állok fel, ekkor megzörren a mobilom.
- Na, miaz? - kérdezi, de a szemeit véletlenül sem emeli el a tvről.
- Bella, küldött egy üzit.
   
 Sarah, bár számodra hamar véget ért a verseny, és rendhagyó módon távoztál, azért szeretnélek téged is ott látni a bulin, ahova mindenkit meghívunk, aki bejutott a mentorok házába. A részleteket később mondom. Csörgess meg ha jössz. Bella.xx


- Meghívott egy bulira, amin mindenki ott lesz, aki bejutott a mentorok házába.
- Szeretnél elmenni?
- Öhm, ja. Miért ne...
- Oksi mehetsz! Csörgesd meg Bellát, hogy ott leszel!
- Rendben. Felhívom, aztán alszok. Jóéjt. Majd mond ki nyert!
- Jóéjt. - int, én pedig elindulok a szobámba.
**
- Szia! - szólok bele a telefonba.
~ Szia! Akkor jössz? - válaszol Bella.
- Aha. Ha nem baj.
~ Szerinted ha baj lenne, akkor meghívtalak volna?
- Nem. - nevetek.
~ Na látod. - nevet ő is. - A buli jövőhét szombaton lesz.
- Rendben, hol?
~ Figyelj, arra megyek Louval, felveszünk, jó?
- Rendben. Mikorra lesztek itt?
~ Hét körül. Ja és lehetőleg ruciban legyél, jó?
- Ömm, jó. Miért?
~ Mert összebeszéltünk a csajokkal, hogy mindenki ruciban lesz.
- Ja, értem. Akkor szombaton!
~ Szombaton! Szia!
- Szia! - szakítom meg a vonalat. Mikor az éjjeliszekrényre helyezem a készüléket, Hannah robog be, könnyes szemekkel.
- Mi történt? - kérdezem értetlenül.
- Harmadikak lettek a fiúk! - szipog, majd kimegy,én pedig elalszom.