21. fejezet

Heeey! Megjöttem! Asszem:D A lényeg, hogy hoztam új részt, ami elég gagyi lett. Igazából alig van erőm írni, de azért megpróbáltam. Tudom hogy utáltok, és hogy szar író vagyok, de azért ezt még befejezem. Jó olvasást! xx

p.s. A kövi rész fogalmam sincs mikor lesz, mert 17-től 25-ig Londonban leszek, aztán osztálykirándulás és utána ballagás, beíratkozás meg minden egyéb. De azért megpróbálom hozni még szünet előtt.

- Nos az egész úgy kezdődött... 
- Az X Factorral? - néz rám kérdően Emma.
- Pontosan. És...
- Harryvel. - bólint. 
- Igen. - sóhajtok. - Tovább is tudod?
- Nem. Ide csak az jutott el, hogy együtt voltatok...
- Eh, média...
- Nem is voltatok együtt?
- Nem. Az egész úgy kezdődött, hogy belezúgtam, és nem mondtam el neki. Ő ezért besértődött, és...
- Öngyilkos akartál lenni. Leadta a TV.
- Szuper... Ezt bezzeg leadták... Na, mindegy. Kiestem az X Factorból, de az év végi bulira engem is elhívott Bella. Ott a fiúk nagyon lerészegedtek, köztük Hazz is. Én Bella tiltakozása ellenére is vállaltam, hogy hazakísérem a részeg srácot. Aztán a lakásában engedtem neki, így... Lefeküdtünk....
- Védekeztetek? - kérdezi anyu halál nyugodtan.
- Igen. Aztán reggel, másnaposan megfenyegetett, hogyha apu megtudja, megbosszulja.
- És elmondtad Thomasnak?
- Igen. És meglett az eredménye...
- Mit tett veled? - anya hangja még mindig nyugodt.
- Megerőszakolt. - hadarom el, mert ha rá gondolok még mindig fáj...
- Értem. -  sóhajt fel anyu és Emma egyszerre. 
- Ez volt január közepén...
- Ami 4 hónapja volt.
- Igen 4 hónapja. Ennyi ideje...
- Ennyi ideje mi? - ráncolja homlokát Emma. Anyu még mindig nyugodt. Túl nyugodt. Szerintem nyugtatót vett be. 
- Ennyi ideje vagyok terhes. - mosolyodom el bátortalanul.
- De még csak most töltötted a 16-ot! - Kész, Emma kiakadt. - Anyu, mondj már valamit! Anyu! - rázogatja a vállát, de az rezzenéstelen arccal ül, így újra hozzám fordul. - Harry az apja?
- Igen. Azon a rémes napon fogant.
- Miért nem vetetted el?
- Mert az abortusz gyilkosság, és én nem akarok megölni senkit. Főleg nem a saját gyerekem.
- Értem... És fiú lesz, vagy lány? 
- Lány. És Darcy lesz a neve. Darcy Jones, sőt! Hope Darcy Jones. Jól hangzik, ugye? A kis Hope Darcy Jones...
- De, jól hangzik. Miért pont ez?
- Mert a Hope reményt jelent.
- Az igaz. Harry pedig már párszor nyilatkozta, hogyha lánya lesz, ő Darcynak fogja hívni. Ezért Darcy?
- Igen, ezért.
- Nem tudom felfogni.
- Mit? - nézek rá kérdően. Any még mindig le van fagyva, Tudtam, hogy meglepi, na de ennyire?
- Hogy Harry ilyet tett.
- Ja igen, és miatta jöttem vissza. Úgy éreztem, így lesz a legjobb. Naponta hívogatott, hogy vetessem el.
- Hát ilyen helyzetben én is eljöttem volna. De akkor sem tudom felfogni, hogy ilyet tett... A médiában és a TVben nem ilyennek tűnt... Nagyon nem.
- Persze, hogy nem. Szerinted híres lenne, ha az összes rajongó tudná, milyen is valójában? Már rajongója se lenne.
- Hát egyet már vesztett is...
- Kit? Téged?  
- Igen. Hatalmas rajongójuk voltam attól a bizonyos július 23-ától.
- Nem akarom hogy miattam utáld meg őket. Harry kivételével igenis mind kedvesek és jófejek. Főleg...
- Niall? - mosolyog rám sejtelmesen.
- Igen. De honnan tudod?
- Tudod a mi fandomunkról mondják azt hogy 'Better than FBI'. Így tudtuk meg a te címed is.
- Lenyomozott a fandom?
- Persze. Elég sok közöd van a bandához.
- Fura banda fura fandomja. - rázom nevetve a fejem.
- Valahogy úgy.... - nevet fel ő is.
- Az épphogy tizenhat éves lányom terhes... Nagymama leszek... - suttogja anyu. Végre feléledt.
- Anyu... - komorodok el. - Nagyon nagy baj?
- Nem. - rázza a fejét. - Csak kicsit korán van még hozzá. Szerintem.
- Szerintem is... De, ilyen az élet. Nem mindig olyan mint szeretnénk.
- Igazad van. - bólint egyetértően. - Ha az élet citromot ad...
- Készíts limonádét. - fejezem be mondatát.

Még egy órán keresztül beszélgetünk a témáról. Emma még mindig képtelen felfogni, Anyu szintén. Lassan bele kell szokniuk a helyzetbe. 5 hónap sincs vissza, és érkezik Hope.

**

Az idő itt még gyorsabban telik mint Londonban. Máris október elseje van. Ebben a hónapban érkezik Hope, és ezt már marhanagy hasam is jelzi. Teljesen kivagyok, és hamar túl akarok lenni az egészen. Rosszabb napokon azt kívánom bárcsak ne is jelentkeztem volna a Factorba, így nem is lenne esélyem közelről ismerni Harryt. A hiánya kiakasztó, még így is, hogy ennyi rosszat tett velem. Legszívesebben visszapörgetném az időt, és mindent azonnal elmondanék neki. Akkor talán jobban alakulna. Talán.

**

- Sarah... Sarah szívem, kelj fel!
- Mi? Anyu? Álmodtam az egészet? Nem vagyok 16 éves és terhes? Nem laktam 8 évet Londonban? Nem ismerem Harry Stylest, Niall Horant, Bella Flowerst és a többieket? - hadarom el.
- Nem Sarah nem álmodtad. Csupán picit bealudtál, mert kimerültél.
- Mégis mi a jó Szent Istenben merültem ki?
- A szülésben. Nem volt könnyű dió. A nőverek mindjárt hozzák Hope Darcyt! - ahogy kimondja megjelenik egy nővér egy babával a kezében.
- Gratulálok anyuka! - nyújtja át. - A nehéz szülés ellenére minden rendben. Ha ez így is marad a hétvégén már hazamehetnek. - megfordul és elhagyja a kórtermet.

Hope igazi kis tünemény. Apró barna tincsei rendezetlenül állnak apró fején, zöld szemecskéjét nyitogatja, hogy hozzászokjon a fényhez. Harry le sem tagadhatná. Pontosan olyan mint ő, csak épp piciben. 

- Sarah...
- Olyan aranyos... - gyűlnek könnyek szemeimbe. - És annyira hasonlít Harryre... Akit soha nem fog megismerni... - törlöm le könnyeim.